Igehely: Zsolt 19:1-15; Kulcsige: Zsolt 19:2 „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”
A természeti jelenségek többször is sokkoló hatást váltanak ki az emberből. Megdöbbenünk, pánikolunk, mert a természetben Isten nyilatkozik meg. Most, amikor ezeket a sorokat írom, a koronavírus okoz nagy felfordulást.
Igehely: Neh 9:6-15; Kulcsige: Neh 9:6 „Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Téged imád a mennyei sereg.”
„Jeleket és csodákat tettél” – írja Nehémiás, majd fel is sorolja:
1. „a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt” – a tíz csapás, ami természeti katasztrófák sorozata volt. Isten megkülönbözteti népét!
Igehely: Ézs 45:5-8; Kulcsige: Ézs 45:8 „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.”
„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten!” – hangzik Isten önkijelentése. Vitathatatlanul igazak ezek a szavak. Az írott Ige mellett a természet is magában hordozza az isteni kijelentést.
Igehely: Zsolt 145:1-21; Kulcsige: Zsolt 145:10 „Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.”
Az ember számtalanszor csak magára gondol. Jobb esetben a társára vagy a családjára. A keresztyén igyekszik Istenre vagy a Bibliára összpontosítani, hogy „túlélje” a földi létet. Csakhogy a Föld, a Nap, a Hold, a bolygók és minden teremtmény céllal vannak megalkotva.
Igehely: Jel 7:9-17; Kulcsige: Jel 7:17 „Mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Egy kisleány fölnézett egy este a csillagos égboltra és felkiáltott: “Ha a mennyország fonákja is ilyen szép, milyen lehet a másik oldala?!” Lehet, ma csak álmodsz arról a csodálatos helyről, amit Isten számodra készített.
Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”
Legenda szól egy gazdag asszonyról, akit a mennybe érkezésekor egy nagyon egyszerű kunyhóba vezettek. Méltatlankodott emiatt, de így szóltak hozzá: „Ez az a ház, amit magadnak készítettél.” Még mindig nyugtalankodva kérdezte: „Hát az a gyönyörű ház a túlsó oldalon kié?” „Az a kertészedé.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?