2022. augusztus 29., hétfő

DÉLELŐTT | 
Megértette, hogy honnan van a hatalma

Igehely: Ezsd 7:11-26; Kulcsige: Ezsd 7:23 „Mindent pontosan teljesíteni kell a menny Istenének parancsából a menny Istene házának javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára.”

Bár Artahsasztá magát a királyok királyának tartotta, levelében meglepően tisztelettudóan említi Ezsdrás papot. Ezen túlmenően különös gondja van arra, hogy ha már elnyerte a menny Istenének kegyét, hogy uralkodó lehessen, el ne veszítse azt. Ezért mindent pontosan teljesíteni és teljesíttetni akar „a menny Istenének parancsából a menny Istene házának javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára.”

Az Isten kezéből kapott hatalom tiszteli mások szabad akaratát. Elsősorban Isten szuverén akaratát, de embertársainak is lehetőséget ad saját döntéseik érvényesítésére, mindaddig, amíg ez nem okoz jelentős károkat. Tehát nem elnyomni, hanem kiteljesíteni kíván.

A menny Istenétől nyert hatalom az ajándékozásra tanít: gondoskodni a szükségben levőkről. Támogatni Isten ügyét, népét és házát. Felvilágosítani, tanácsolni a tudatlanságban levőket. Ajándékozni bátorítást, dicséretet, elismerést, figyelmességet, mosolyt, ölelést és szeretetet.

Az Isten kegyelméből kapott hatalom nem nézheti tétlenül a csalást, az erőszakot, a káoszt, a rendetlenséget, a züllést. A mennyei Atyától jövő, bölcsen alkalmazott hatalom a családi, a baráti és a testvéri kapcsolatok megerősítését is hivatott szolgálni.

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Örvendezzünk az Úr előtt!

Igehely: Fil 4:4-5; Kulcsige: Fil 4:4 „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”

Keressünk és találjunk okot az Úr előtti örvendezésre! Ez nem csak akkor lehetséges, ha minden a legnagyobb rendben van. Pál apostolnak is voltak megharcolni valói, amikor ezt a levelet írta a római börtönből. Mégis:

Valahányszor megemlékezett a filippi testvérekről, örömmel adott hálát mindnyájukért, mert az első naptól fogva kitartón közösséget vállaltak az evangéliummal. Ezért van meggyőződve arról, hogy aki elkezdte bennük a jó munkát, kegyelmesen el is végzi a Krisztus Jézus napjáig! Be fogják teljesíteni az örömét (Fil 1:3-6; 2:2; 4:1-3). Ha italáldozatként kiontják (életét veszik) a hitükért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örül, és együtt örül mindnyájukkal (Fil 2:17-18). Pál bátorítja a filippieket, hogy fogadják teljes örömmel az Úrban, és becsüljék meg az olyan önfeláldozó és hűséges munkatársait, mint Epafroditosz (Fil 2:25-30; 4:10). Egyébként pedig örüljünk az Úrban a Szentháromság egy igaz Istennek, a gondoskodó testvéri közösségnek, még ha óvakodnunk is kell az emberi és sátáni támadásoktól (Fil 3:1-2)!

Mindenkor lehet és szükséges az Úrban örülni. Így lehetünk kíméletesek, megértőek, szelídlelkűek. A belső öröm nem mindig látható, de a szelídség igen. Így érdemes várni Jézus visszajövetelét és jutalmát.

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.