Mindennapi áhítatok

2021. augusztus 31., kedd

Igehely: Zsid 5:7 „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.”

Jézus Krisztus már földi életében megkezdte főpapi munkáját közbenjáró imádsága által. Az Ige azt mondja, hogy ezt „könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között” tette. Nagyon megragadó. Nem azért, mert Jézus Krisztus félt, vagy megakart volna szabadulni a szenvedéstől.

2021. augusztus 29., vasárnap

Igehely: Zsid 5:1-4; Kulcsige: Zsid 5:4 „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is.”

A Zsidókhoz írt levél írója folytatja a párhuzamot az Ó- és Újszövetség között, és a szövetségekben működő papság között. Jézus Krisztus az igazi főpap, mert tökéletes személy és tökékéletes munkát végzett megváltásunkért.

2021. augusztus 27., péntek

Igehely: Zsid 4:14–15; Kulcsige: Zsid 4:15 „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.”

Jézus meg tud indulni erőtlenségeinken. Nagyon szívmelengető ez a gondolat. Nem csak arról van szó, hogy az Úr megért vagy megbocsát, hanem arról, hogy megindul (együttérez) velünk, amikor gyengék, törékenyek, fáradtak vagyunk. Az együttérzés a szeretet és a gyengéd kapcsolatnak a jele.

2021. augusztus 26., csütörtök

Igehely: Zsid 4:13 „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”

Isten szeme előtt minden „mezítelen és fedetlen”. Mindent úgy lát, ahogy van, annak teljes realitásában. Isten látását nem korlátozza elfogultság, sem képtelenség vagy kivételezés. Az sem ér semmit, ha az ember leplezni, takarni szeretne valamit, mert Isten átlát a takarón, mintha ott sem lenne.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”

Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.