2021. október 11., hétfő
Igehely: Mk 16:14-20; Kulcsige: Mk 16:16 „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”
Nem csupán egy vezérkari főnök parancsa ez: hirdessétek a jó hírt!
Igehely: Mk 16:14-20; Kulcsige: Mk 16:16 „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”
Nem csupán egy vezérkari főnök parancsa ez: hirdessétek a jó hírt!
Igehely: Jn 11:1-7, 17-45; Kulcsige: Jn 11:25-26 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Ez az ötödik önarckép, amelyben a názáreti Jézus bemutatja magát kortársainak, ahogy a véges találkozik a Végtelennel, a múlandó az Örökkévalóval, a halandó az Élettel. Az örök Atya, a Szeretet, adta a Fiút, hogy az embernek örök élete legyen általa.
Igehely: 1Jn 2:12-17; Kulcsige: 1Jn 2:12–13 „Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.”
Isten az Ő kegyelmességéből különös módon és személyesen is szól az emberhez életében többször is, hogy megmentse őt a kárhozattól. (Jób 33:14-17, 29) Ma is többféleképpen szólítja meg az embereket: igehirdetők, gyülekezet, média és különféle élethelyzetek által.
Igehely: 1Tim 4:12-5:8; Kulcsige: 1Tim 4:12 „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”
Mi, idősebbek gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy egy fiatal bizonyságtételét vagy szolgálatát leminősítjük, mondván: „majd meglátjuk néhány próba után.” Ez így is van, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mégiscsak az igéből szól, és őszintén, lelkesen szolgál.
Igehely: Tit 2:1-10; Kulcsige: Tit 2:1 „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.”
Bibliai értelemben az egészséges tudomány nem az emberek által meghatározott ismeretek és felfedezések halmaza, amire a marxista ideológia annyira büszke volt a múlt rendszerben.
Igehely: Zsolt 100:1-5; Kulcsige: Zsolt 100:4b–5 „Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Ez a felszólítás arra buzdít, hogy dicsőítsük mi is Istent az Ő templomában, ahol a nagy dicsőítő sereg az angyalokkal együtt ünnepi indulót énekel. Vigadozással menjünk eléje, örömmel szolgáljunk, mert ez az a nap, amit az Úr szerzett.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).