Igehely: Zsid 8:1-5; Kulcsige: Zsid 8:1 „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben.”
Minden földi főpap a sírban van, és várja teste megváltását. Krisztus, a mi főpapunk, a mennyben van. A főpapok egy összegöngyölíthető, elváltozó, elavuló, emberkéz csinálta sátorban szolgáltak, Krisztus ugyanaz marad, és szolgálja a mennyei szentélyt, amelyet az Úr épített.
Igehely: Zsid 7:20-28; Kulcsige: Zsid 7:28 „Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.”
A legtisztább és legkészségesebb főpapok sem áldoztak örökké. Még ha nem is estek vétekbe, és nem váltak hűtlenekké elhívásukhoz, az Áron szerinti főpapok szolgálata nem lehetett vég nélküli, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni.
Igehely: Zsid 7:11-19; Kulcsige: Zsid 7:11 „Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való?”
Egyetérthetünk, hogy a tökéletesség nem érhető el törvény, vagy parancsolat által, hanem egy új élet lüktető ereje kell, hogy azt munkálja. A törvény által követelt áldozatok nem munkálják a tisztaságot.
Igehely: Zsid 7:1-10; Kulcsige: Zsid 7:3 „Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.”
Melkisédek hasonlít Isten fiához. Papi tisztséget gyakorol, mint Krisztus. Elébe megy a harcból visszatérő Ábrahámnak, mint Krisztus a küszködő embernek. Mindkettő kenyeret és bort nyújt a fáradt éhezőnek. Mindkettő áldást osztogat.
Igehely: Zsid 6:9-20; Kulcsige: Zsid 6:19 „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé.”
Cselekedni egy darabig, de nem mindvégig, az nem kitartás. Szeretni, de nem mindvégig, az nem hűség. Várni, de nem az örökség átvételéig, az nem türelem. Követni, de nem utolérni, az igazából restség. Reménykedni, de nem az ígéret beteljesüléséig, az igazából hitetlenség.
Igehely: Zsid 6:1-8; Kulcsige: Zsid 6:1 „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek.”
Ha nem az igazság igéjéhez alkalmazkodik, minden emberi tanítás tudatlanságot és tévelygést szorgalmaz, hitetlenséget, türelmetlenséget és reménytelenséget idéz elő. Aki ezt az iskolát követi, a nehézség, erőtlenség és szenvedés láttán kész azt állítani Istenről, hogy változhat vagy hazudhat.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.