Igehely: Zsolt 102:1-28; Kulcsige: Zsolt 102:13 „De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.”
Ez egy panaszzsoltár. Valószínű, a fogság ideje körül keletkezett, mert a 14. versben a betelt és megszabott időt említi, amit Isten határozott meg büntetésül Izráel engedetlensége miatt. Ebben a zsoltárban a szenvedő ember imádkozik, kiönti lelke bánatát, mert szívén viseli Sion gyalázatát.
Igehely: Zsolt 78:1-11; Kulcsige: Zsolt 78:4 „Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.”
Aszáf prófétai kijelentéssel kezdi a tanítását: „Figyelj, én népem”, ami megegyezik a „Halld Izráel” (5Móz 6:4) felszólítással. A zsidó vallási kultúrában ez hozzátartozott a parancsolatokhoz.
Igehely: Zsid 13:17-25; Kulcsige: Zsid 13:18 „Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni.”
A Biblia elénk tárja először Jézus szenvedését, majd apostolai áldozatos fáradozását, hogy megérthessük, milyen az a szeretet, mely másokat önmaga és személyes érdekei elé helyezve munkálkodik. A Szentlélek vizsgálja tetteink mozgatórugóit, és lelkiismeretünkön keresztül jelzéseket ad nekünk.
Igehely: Zsid 13:8–16 Kulcsige: Zsid 13:14 „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.”
Az újszövetségi kinyilatkoztatás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Krisztust követő hívő felkészülten, a múlandók közti forgolódásából győzelmesen lépjen át a „maradandó városba”. Az itt élő, dolgozó ember kísértése, hogy szinte minden erejével a földi élettel járó feladataira koncentráljon.
Igehely: Zsid 13:7,17; Kulcsige: Zsid 13:17 „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.”
Az Ige tanítása magába foglalja a hívő ember világi vezetők iránti magatartásának rendjét, a gyülekezeti vezetés iránt készségét és szól a családi vezetés szükségességéről is. Legyünk Isten jó tanulói!
Igehely: Zsid 13:1-6; Kulcsige: Zsid 13:6 „Ezért bizakodva mondjuk: «Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?»”
Lelkipásztori szolgálatom utolsó tíz-tizenöt évében döbbenten ismertem fel, hogy a világból megtérők között szinte nem is volt olyan, akinek rendezett családi háttere és rendezett élete, vagyoni helyzete lett volna. Élhetetlen élethelyzetek!
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.