Igehely: ApCsel 8:1-4; Kulcsige: ApCsel 8:4 „Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.”
Emlékszel még, hogy a biológiaórák miről szóltak? Az élőlények felépítéséről, működéséről, szaporodásáról. Ha körülnézel a természetben, akkor az életet látod, amint növekszik, szaporodik, terjeszkedik. Az életnek ez a természete.
Igehely: Zsolt 51:1-21; Kulcsige: Zsolt 51:9 „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”
Habár igyekszünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, mégis olykor azon kapjuk magunkat, hogy már megint beengedtünk valami olyat, ami beszennyezte a gondolatainkat, szívünket. Mit kell tegyen az Úr gyermeke ilyen helyzetben?
Igehely: Ám 6:1-14; Kulcsige: Ám 6:5 „Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé.”
Egy nagy veszély lehet a hívő ember számára, amikor elbizakodva éli a hívő életét. Belekeveredve a testi és világi dolgokba, nem látja bennük a veszélyt, mivel úgy gondolja, hogy az még belefér a Krisztus követésébe.
Igehely: Zsid 13:1-15; Kulcsige: Zsid 13:12 „
Jézus Krisztus váltságmunkája a lelki tisztaságra kötelez minket. Isten Fia, aki egyszerre áldozat és áldozó is volt, nem csak azért halt meg, hogy bűneink meg legyenek bocsátva. Áldozatának fontos célja volt az is, hogy „megszenteljen” téged.
Igehely: 1Thessz 4:1-12; Kulcsige: 1Thessz 4:8 „Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.”
Isten elhívása irányodban a szent élet. Az Úr, a te Teremtőd és Megváltód szent és elvárja azt, hogy ha Benne hiszel és Őt követed, mindezt tiszta szívvel tedd. A szentséghez vezető út tulajdonképpen három eszközön keresztül valósul meg az Úr gyermekének életében.
Igehely: 1Kor 5:6-13; Kulcsige: 1Kor 5:8 „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.”
Amikor Isten népe összegyűl istentiszteletre, az egyben ünneplés is. Nem beszélve arról, amikor az Úr asztalához közeledik.
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?