Mindennapi áhítatok

2021. december 14., kedd

Igehely: Ef 2:11-18; Kulcsige: Ef 2:14–15 „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.”

„A békesség nagy érték” – szoktuk hallani. A világ véleménye szerint csak akkor lehet békességet érezni, ha nincs semmiféle konfliktus. De ez nem igaz. Isten Igéjében olvassuk, hogy az Úr Jézus az, aki lebontja az ellenségeskedést, és békességet tud hozni.

2021. december 13., hétfő

Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: Lk 2:10–11 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

Vannak tényezők, melyeknek túlságosan nagy teret engedve, odaveszhet az örömünk. Ilyen például egy folyamatosan visszatérő, elcsüggesztő gondolat. Erre utal Jeremiás is, amikor így fogalmaz: „Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.” (JSir 3:20)

2021. december 12., vasárnap

Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Az efezusi hívők alapos takarítást végeztek az életükben. Rendet raktak szívükben és kivetették „a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.” (22v.) Vannak személyek, akik csak akkor érzik jól magukat, ha mindenféle lomot felhalmoznak a lakásukban.

2021. december 10., péntek

Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De, ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

Isten felszólítja a népet, hogy eljött az ideje a végleges döntésnek: vagy az élő Isten, akit megtapasztaltak, vagy az istenek, akiket az atyáik tiszteltek, s akiknek tiszteletét valamilyen formában a nép itt még életben tartotta.

2021. december 9., csütörtök

Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:16 „Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.”

Nagyon elgondolkodtató, amiről itt olvastunk. Kilencen, akik Isten népe közül valók, nem dicsőítik Istent mindazért, amit velük tett. De az idegen samáriai visszajön, hogy hálát adjon. Ez önvizsgálatra kell, hogy indítsa ma is az Isten népét.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”

Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.