Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:20 „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Jézus kiűzött egy ördögöt egy néma emberből, és némelyek a sokaság közül, akik ezt látták, azt állították, hogy Belzebub erejével teszi. Jézus rámutat a vád lehetetlenségére, mert ha Ő Belzebubnak dolgozik, akkor Belzebub a saját országát pusztítja.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
„Uram, taníts minket imádkozni!” – az Úr Jézushoz intézhető kérdések egyik legszebbike ez. A tanítványok egész közelről hallhatták Őt, vagy láthatták távolabbról is, észrevehették odaszánását és imáinak következményeit.
Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:42 „Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
A vendégfogadás – másik oldalon a vendégül fogadottság – egy darabka élet. Javakkal megáldottak vagyunk, amit jól esik megosztani; fáradt vándorok is, akiknek felüdülés, ha egy védett helyre betérhetnek. Ilyen helyzetekből aztán sokféle emléket őrzünk.
Igehely: Lk 10:25-37; Kulcsige: Lk 10:37 „Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”
Megriadok, hogy hátsó szándékkal jött a Mesterhez! Ami felől tudakozódott, az a halandó ember legfontosabbik kérdése, viszont ezzel az indulattal lefokozta azt holmi eszmecsere szintjére. Az Úr Jézus ismerte gondolatait. Mégis azzal a komolysággal kérdez vissza, amely a témát megilleti.
Igehely: Lk 10:21-24; Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”
Kiváltságos alkalom a meghitt beszélgetés. Erre, mint legkiválóbb példát, az apa és fia, meg az anya és lánya közötti békés, nyugodt dialógust emlegetik. Életkorban és tapasztalatban a felek között igen nagy a különbség.
Igehely: Lk 10:17-20; Kulcsige: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
Sugárzott az örömtől a diáklány, amint kilépett a vizsgáztató teremből. Társai érdeklődéssel vették volna körül, de ő gyorsan egyvalakihez lépett oda. Át is ölelte, de csak annyit sikerült mondania: „Tanár néni, nagyon köszönöm!”
Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.