Igehely: Mk 1:40-42; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
A betegről egyet tudunk: leprás. Tragikus életrajz. Jézus nem vádol, hanem könyörületre indul. A leprának alapvetően nincs helye az ember életében. Milyen egyszerű szavakkal kéri ez a leprás a gyógyulást! De a szavak mögött ott van ébredező hite, a térdre esés ezt fejezi ki.
Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A leprást élő halottnak bélyegezték, és a betegek is így gondolkodtak magukról. Fájdalmas és lassú halál várt ezekre a gyógyíthatatlan betegekre. Ha ez a leprás ismerte népe történelmét, tudhatta azt, hogy volt, aki meggyógyult a leprából, például Naamán, aki nem tartozott a választott néphez.
Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”
A legfontosabb kérdés az életben az, hogy kicsoda számodra Jézus? A második hasonlatos ehhez: mit gondolsz saját magadról? Létfontosságú és mindent meghatározó tehát, hogy hogyan vélekedsz Jézus Krisztusról és az emberről általában?
Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:16 „Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.”
A kenyérszaporítás csodája egy újabb látványos bizonyítéka Jézus isteni hatalmának. Erről a történetről az ószövetségi manna jut eszünkbe, a mennyei kenyér. Jézus kortársainak is ez jutott eszébe (Jn 6:31), és nem bánták volna, ha ez is tart legalább negyven évig.
Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:3 „Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen!”
Gyakran érezzük és mondjuk is, hogy bonyolult világban élünk. Való igaz, a tudomány és a technika olyan mértékű sokrétűségét értük meg, ami meghaladja a legmerészebb fantáziát is.
Igehely: Lk 8:40-56; Kulcsige: Lk 8:50 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.”
Az Úr Jézus és tanítványai visszatértek szülőföldjükre. Maguk mögött hagyták a pogány földet, a démonok hörgését és a disznók visítását. Hazaérkeztek. A nép örömmel fogadta Jézust. Már várták, hogy hallhassák tanítását, amelyből bölcsesség és erő áradt, és lássák-tapasztalják csodáit.
Igehely: Róm 13:1–7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”
Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az életünk, ha őseink nem vándoroltak volna Európába, és nem telepedtek volna le a Kárpát-medencében? Nemrég találkoztam egy ujgur felmenőkkel rendelkező kazah fiatalemberrel. Örömében videoklipet készített a „távoli rokonnal” arról, hogy milyen hasonló kiejtésű szavaink vannak. Nem érdekes, hogy ezer év múlva is ezek a közös szavak fellelhetők?