Igehely: Bír 5:7-12/a; Kulcsige: Bír 5:7 „Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként.”
Debóra szolgálata bizonyítja, hogy Istent nem kötik a kulturális szabályok. Egy asszony a legfőbb szellemi tekintély (Bír 4:4) egy férfiak által dominált világban!
Igehely: 1Sám 2:1-10; Kulcsige: 1Sám 2:2/b „Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”
Az anyák napja a legtöbb országban május második vasárnapjára esik. A magyar kultúrkörben az első vasárnap ünnepeljük.1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé.
Igehely: 1Kor 6:12-20; Kulcsige: 1Kor 6:12 „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.”
Hol a határ? Isten szabad akaratot adott az embernek, és ez megmaradt az ember bukása után is. Van lehetőségünk döntéseket hozni: vagy jót vagy rosszat. Az ember nap mint nap döntések sorozatát hozza meg, amelyek befolyásolják az élete menetét. Minek alapján hozzuk meg a döntéseket?
Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:22 „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.”
A teremtéskor az ember teste dicsőséges volt, Istentől kapott tulajdonságokkal felruházva, viszont amikor vétkezett, ezeket elveszítette, ezért beszélünk óemberről. Az óember a saját önző vágyainak van alárendelve, eltompultak érzékei, nem érzékeli Isten szeretetét, gondoskodását.
Igehely: Róm 6:19-22; Kulcsige: Róm 6:22 „Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.”
Ma egyre több embert szorongás gyötör. Sok dologtól félnek: a holnaptól, a drágulástól, a betegségektől, járványoktól, de a legerősebb már évszázadok óta a haláltól való félelem. Keresik a halálfélelemtől való szabadulás lehetőségét, és ennek érdekében szinte mindenre hajlandóak lennének.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:16 „Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?”
Napjainkban egyre nyitottabbak az emberek a szellemvilág irányába. Sokféle sátáni praktika létezik, amelyek által szabadulást, lelki megnyugvást remélnek az emberek, de ezekhez folyamodva egyre megkötözöttebbek lesznek.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.