Igehely: Lk 22:49-51; Kulcsige: Lk 22:51 „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.”
A tanítványok Jézus Krisztust emberi erővel akarták megvédeni. Meg is kérdezték: „odavágjunk?” De a választ nem várták meg, hanem odavágtak, pedig Jézus válasza az lett volna: „nem!” Az önfejűség, a vérmérséklet tragédiába torkollott: a főpap szolgája életre szóló sebesülést szerzett. Kitől?
Igehely: Mt 8:14-15; Kulcsige: Mt 8:15 „Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.”
Nem egyszerű helyzet, ha beteg van a családban. Abban az időben ez még nagyobb terhet jelentett: súlyos betegek ápolásához a család csak saját magára számíthatott, nem volt intézményesített segítségnyújtás, és a legtöbbször az anyagiak is hiányoztak.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:33 „Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét.”
Biztos sokan tudtak volna Jézusnak tanácsot adni, hogy mit tegyen ezzel a dadogó sükettel. És szerették volna, hogy ez a szemük előtt történjen meg. Jézus azonban félrevonta a beteget, és nem a kíváncsi tömeg előtt cselekedett.
Igehely: Mt 17:1-8; Kulcsige: Mt 17:7 „Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek!”
Három tanítvány elragadtatott állapotba kerül a megdicsőülés hegyén. Úgy tűnik, ez az, amire mindig is vágytak, itt szívesen megállnának, és itt maradnának örökre.
Igehely: Mt 20:29-34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
Mennyivel felemelőbb lenne ez a történet, ha azt olvasnánk, hogy a vak embernek volt egy látó társa, aki segítségére volt a mindennapokban. De itt két vakról szól a történet. Ez látszólag halmozottan hátrányos helyzet. De legalább társai voltak egymásnak az árokparton ülve, a koldulásban.
Igehely: Mk 1:40-42; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
A betegről egyet tudunk: leprás. Tragikus életrajz. Jézus nem vádol, hanem könyörületre indul. A leprának alapvetően nincs helye az ember életében. Milyen egyszerű szavakkal kéri ez a leprás a gyógyulást! De a szavak mögött ott van ébredező hite, a térdre esés ezt fejezi ki.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.