Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:3 „Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?”
Jézus elfogadta a meghívást a farizeusok vezetőjétől, akinek a szándéka nem ismert előttünk, de az a megjegyzés, hogy „azok figyelték Őt”, tudomásunkra hozza, hogy az érdeklődés nem volt teljesen tiszta.
Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:33 „Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.”
Jézusnak sok ellensége volt földi szolgálata idején. Názáretben már az első igehirdetése után ellene támadtak. Ahogy telt az idő, csak sokasodtak az ellenségei, annak ellenére, hogy rengeteg embernek volt a jótevője, gyógyítója.
Igehely: Lk 13:22-30; Kulcsige: Lk 13:24 „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.”
Jézus Jeruzsálem felé tartott, ahol a nép és a vezetők elutasítása, majd a kereszthalál várta. Talán ezt a kérdést azért tette föl neki valaki, mert látta növekvő elutasítottságát.
Igehely: Lk 13:18-21; Kulcsige: Lk 13:21 „Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.”
Mihez hasonló Isten országa? Jézus hasonlatai segítségünkre vannak, hogy megértsük Isten országának természetét. Az első példázat a mustármaghoz hasonlítja, amely kicsiny ugyan, de nem jelentéktelen, mert a növekedése után akkora lesz, hogy az ég madarai is fészket rakhatnak rá.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
Jézus valahol egy zsinagógában tanított. Nem tudjuk, hol, azt sem, hogy mit, de e rövid történet nagyon sok tanítást hordoz. Először azt, hogy Jézus az imádkozás helyén odafigyelt a hallgatók szükségeire, de még a helytelen gondolkodásukra is.
Igehely: Lk 13:6-9; Kulcsige: Lk 13:9 „Hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!”
Ez a példázat a gyümölcstermés fontosságáról szól. Volt egy fügefa, amely nem termett gyümölcsöt. A gazda ki akarta vágni, de a kertész kért még egy évet, hogy megkapálja, megtrágyázza. Mindent megtesz, amit lehet, és ha terem, jó; ha nem, akkor kivágják.
Igehely: Eszt 4:13–17; Kulcsige: Eszt 4:14 „Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?”
Gyermekkorunk romantikus története hirtelen aktualitást nyer, amikor hasonló élethelyzetbe kerülünk. A világuralmi törekvés mindig megszédíti a politikai és katonai vezetőket; nem tűrve meg a más véleményen levőket. Sátán az Édenkerttől az Istenhez hasonlósággal csábítja a kísérthető embert. Az Emberfiát is rá akarta venni, hogy világuralmi hatalmát tőle kérje; ám ő nem esett ennek a kísértésnek a csapdájába.