2023. március 2., csütörtök
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: Jn 11:35 „Jézus könnyekre fakadt.”
A Lázár halálos megbetegedéséről, haláláról és feltámasztásáról szóló evangéliumi történetben megfigyelhetjük a különböző személyek megnyilvánulásait.
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: Jn 11:35 „Jézus könnyekre fakadt.”
A Lázár halálos megbetegedéséről, haláláról és feltámasztásáról szóló evangéliumi történetben megfigyelhetjük a különböző személyek megnyilvánulásait.
Igehely: Jn 11:1-27; Kulcsige: Jn 11:4 „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”
A betegséget legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint az egészség ellentétét, vagy annak hiányát. Amikor a testi, lelki, szellemi egyensúly felborul az ember életében, az nagyban megakadályozza a beteget, hogy mindennapi életét tevékeny és eredményes módon megélje.
Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: Jn 10:24 „Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
Senki sem szeret bizonytalanságban élni. Ilyen szempontból érthető is, ha a Jézus korabeli zsidók sem akartak bizonytalanok lenni Krisztus személyét illetően.
Igehely: Jn 10:16-21; Kulcsige: Jn 10:17 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.”
Tegnapi elmélkedésünkben úgy szemlélhettük Jézus Krisztust, mint aki a juhok ajtaja. Ma tekintsünk rá úgy, mint aki a jó pásztor. Olyan pásztor, aki törődik a juhokkal, gondja van rájuk, nevükön hívja az övéit, mert ismeri őket, és a juhok is ismerik Őt.
Igehely: Jn 10:1-15; Kulcsige: Jn 10:7 „Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.”
János evangéliumában Jézus hét alkalommal használta az Én vagyok kifejezést, hogy elmagyarázza, ki Ő, miért jött, és mit kínál azoknak, akik úgy döntenek, hogy követik Őt.
Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: Jn 9:39 „Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”
A farizeusok ismerték az Írásokat, mégsem fogadták el az Úr Jézust. Ők más Messiást vártak. A vakon született ember viszont, aki meggyógyult, neki elég volt az isteni érintés ahhoz, hogy higgyen és lásson.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.