Igehely: 1Kor 16:10-20; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”
Pál, miközben atyai módon gondoskodik munkatársairól, a hitben való megállásra biztatja a korinthusiakat. Ez a biztatás nekünk is szól. Ma is számtalan erő fog össze, hogy hitünkben elgyengítsen, kétséget támasszon a szívünkben.
Igehely: Ézs 63:7-19; Kulcsige: Ézs 63:16 „Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.”
Izráel népe tisztelettel beszélt az ősatyákról, Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról. Jézussal beszélgetve még dicsekedtek is: „A mi atyánk Ábrahám!” – mondták jelentőségteljesen (Jn 8:39). Ez azonban kimerült a hagyománytiszteletben, nosztalgiában, szép emlékekben.
Igehely: Náh 3:1-19; Kulcsige: Náh 3:7 „Aki csak lát, menekül előled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találnék olyanokat, akik részvéttel vannak iránta?”
A hitnek a Biblia igazságaira kell épülnie. Prohászka Ottokár szavaival: „a hit le akarja törni az emberben a vadállatot, hogy Isten fiává lehessünk. Krisztus nem csak Üdvözítőnk, hanem példaképünk is, akit követnünk kell.
Igehely: Náh 2:1-14; Kulcsige: Náh 2:2 „Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet!”
Isten üdvösséges munkáit nem arról lehet felismerni, hogy semmi zavaró tényező nem keletkezik. Mihelyt Isten munkája teret nyer, a Sátán erőteljes támadásba lendül. Szinte a sátáni támadás intenzitása jelzi, hogy egy változás mennyire van Istentől, vagy csak emberektől.
Igehely: Náh 1:1-14; Kulcsige: Náh 1:11 „Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az Úr ellen, pusztító szándékkal.”
Az utolsó ítéletkor Isten nem keveri majd össze a megtérteket a meg nem tértekkel. A Jézus vérén megtisztult szenteket a bűneikben makacsul megmaradókkal. Tehát nem célszerű a két életvitel: az istenfélő és az istentelen közé egyenlőségjelet tenni. Vagy a kettő közötti különbséget összemosni.
Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:11 „Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!”
Isten hosszan tűr, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy megtérjenek és éljenek (2Pét 3:9). De türelmétől távol áll a megalkuvás. Hosszútűrését félreértenénk, ha a gonosz dolgok felé való engedménynek vélnénk.
Igehely: Jel 21:1–9 Kulcsige: Jel 21:2 „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.”
Ezen a héten többféle képben láthattuk meg magunkat Isten igéjében. Remélem, nemcsak magunkat láttuk meg, hanem Őt magát is! A végére maradt a jó bor, ahogy a kánai menyegzőn meg lett állapítva. Mind tökéletes és szép, ami eddig volt, de a Vőlegény és a menyasszony együtt, ez a boldogság csúcspontja! A Jelenések könyvéből kiemelt szakasz, ami erről beszél, olyan gazdagon írja le ezt a képet, hogy javaslom mindenkinek, olvassa el, ha teheti, többször is, ami ott le van írva.