Igehely: Lk 20:41-47; Kulcsige: Lk 20:44 „Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?”
A nagy konfrontáció záróakkordjaként most az Emberfia a „vizsgáztató”. Látszólag az elsőbbséget firtatja, valójában azonban Jézus valamennyi vitában önmaga messiási voltáról beszél. A kérdés ugyanis Izráel messiási váradalmának – egymással feszültségben álló – kettősségére utal.
Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”
Temetők kapuján gyakorta olvasható felirat: „Feltámadunk!” Mégis gyakran hallani: „…nem jött vissza onnan senki”! Nem hisznek a halál utáni életben. Így volt ezzel már Athén „haladó” értelmisége is (ApCsel 17:32); szintúgy a szadduceusok, „akik tagadják, hogy van feltámadás”.
Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
„Szabad-e a császárnak adót fizetni?” Újabb kérdés, újabb cselvetés. A buktató valóban óriási, és csak Isten Fia, – akiben „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2:3) - tud ilyen gúzsbakötött helyzetben megfelelni.
Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”
Jézus – a hatalma jogszerűségét firtató – igazoltatási szándékot előbb visszautasította. Most – két példázatban – mégis rávilágít arra, hogy Neki van a legtöbb joga; mi több: Ő az egyetlen az isteni jogokon belül. Az első példázat a gonosz szőlőmunkásokról szól.
Igehely: Lk 20:1-8; Kulcsige: Lk 20:3 „Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem.”
A kérdés-felelet ősidők óta a tanítás-tanulás elévülhetetlen eszköze. Ám kérdezni nemcsak az ismeretszerzés őszinte szándékával lehet. Jusson eszedbe „az ősi kígyó” (a paradicsomban): már az ártatlannak látszó kérdése is gyilkos szándékú hazugság! (1Móz 3:1) …De sokféle lehet egy kérdés indoka!
Igehely: Lk 19:41-48; Kulcsige: Lk 19:46 „Ezt mondva nekik: Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”
Az Emberfia „saját világába jött”. Vele „elközelített az Isten országa”. Hatalmas volt beszédben (Mt 7:29), hatalmas cselekedetben (Mt 21:23) – mindhiába (?). Milyen fájdalmas. Hiába a csodák Messiásra mutató jelei.
Igehely: Róm 6:1–8; Kulcsige: Róm 6:6 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”
Hála Istennek, hogy kijelentette ezeket a csodás igazságokat Pálon keresztül! Harcolunk, küzdünk az óemberünkkel, öldököljük, levetkőzzük, olykor mégiscsak kibújik vagy akár előtör belőlünk. „Vergődik az óember a kereszten.” – fogalmazta meg egy teológustársunk, amikor rosszat tapasztalt. Ez a lényeg! Isten célja, hogy megerőtlenüljön, érvényét veszítse, végső soron megsemmisüljön a régi életünk. Nekünk is célunk, hogy elszakadjunk a bűnben maradásnak (1.v.) még a gondolatától is; a bűnnek szolgálástól eljussunk a bűntől való megszabadulásig (7b.v.).