Igehely: Mk 11:20–26 Kulcsige: Mk 11:24 „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.”
A következő reggel Péter meglepődve tudatja Jézussal, hogy az ítélet, amelyet a fügefa felett kimondott, valóban beteljesült. Talán Péter azt feltételezi, hogy Jézus nem tudja, mi történt. Vajon hányszor döbbent meg minket is az, hogy amit az Úr kilátásba helyez (áldás vagy ítélet), valóra válik.
Úgy tűnik, a tanítványok hamar megfeledkeztek (még Péter is!) korábbi esetekről, amikor megnyilvánult Jézusnak a látható és láthatatlan világ feletti hatalma. Feledésbe merült Jézus ismétlődő bátorítása, hogy higgyenek (Lk 8:25; Mt 14:27–31). Emlékezetükben elhalványul az a sok csoda, melyet Jézus, megkönyörülve embereken, „látva hitüket” véghez visz (pl. Jn 4:50; 11:25,26; Mt 8:13; 9:2; 9:22; 15:28; Mk 2:5). Vajon minket is kell az Úr emlékeztessen mindezekre?
A valódi hit nem úgy növekedik, mint ahogy azt a tanítványok emberi módon képzelik (Lk 17:5–6). Jézus újból elmondja nekik a „titkot”: az élő hitet az imádkozó lelkület táplálja, a folyamatos engedelmes kapcsolat Istennel.
Kérjük mi is az Urat a kétségbeesett apához hasonlóan: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9:24).
Molnár Vilmos
Az igaz erős gyökere
Igehely: Péld 12:3–12 (2–11) Kulcsige: Péld 12:3 „Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan.”
Ebben a fejezetben hallunk igaz, jó, értelmes, szorgalmas, bölcs, békés, hűséges emberről, de allatomos, istentelen, fondorlatos, esztelen, hamis, rosszakaró és hazug emberről is. Az igaz emberre a többi pozitív jelző is egyformán ráillik. A könyv írója az igazak gyökere mellett azok gondolatairól, szájáról, háznépéről és állatáról is beszél. De mit értsünk a kétszer is említett igazak gyökere szókép alatt? Ismert dolog, hogy a fa víz mellett levő gyökérzete által erőssé és gyümölcsözővé fejlődik. Az első Zsoltár épp ehhez hasonlítja a boldog igaz embert. Jeremiás is áldottnak nevezi az Úrban bízó embert, aki a víz mellett ültetett fához hasonló, amely a folyóig ereszti gyökereit és szüntelen termi gyümölcsét (17:7–8). Ez az igaz ember képe, aki egyszerre növekszik lefele és fölfele, befele és kifele is. Gyökereit Istenbe ereszti – vagyis Benne bízik. Ezáltal pedig átalakul a beszéde, idomulnak a gondolatai, háznépe bővül, jelleme pedig szépül. Ilyen szellemi gyümölcsök diszítik az igaz ember életfáját.
Vajon a mi életünk miben gyökerezik, és Jézus, milyen gyümölcsöt találna rajtunk?
Kiss Lehel
