Igehely: Róm 12:6-8; Kulcsige: Róm 12:6 „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon.”
Engedetlenségében az ember nemcsak Teremtőjéhez lett hűtlen. Istennek a teremtésben látható örök hatalmát megtagadta, elméjére sötétség borult, szembefordult testvérével is, meggyűlölve azt. „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!
Igehely: Gal 2:15-21; Kulcsige: Gal 2:20 „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
A teremtő Isten áld és ad, mert szeret. Mindent azért adott, hogy hálaadással éljünk vele. Mindenhez, amit adott, kötött használati utasítást is, hogy az ember tudja, hogyan éljen azzal, amit kapott.
Igehely: Zsid 13:14-16; Kulcsige: Zsid 13:15 „Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”
A teremtő Úr kiválaszt, megvált és megszabadít egy népet: fiakat a messzeségből, leányokat a föld végéről. Ezt a népet az Ő nevéről nevezik, akit dicsőségére formált és alkotott.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:29 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek!”
Időszerűek ma is ezek a tanító kérdések: „Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr?
Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: Jn 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”
János életét örökre megváltoztatta az, amit meglátott Jézusban. Jézus bizonyságtétele a föld végső határáig forgatta fel a világot, és hozott élő reménységet az elveszetteknek.
Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: Jn 21:21 „Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát vele mi lesz?”
János apostol jövőjéről kérdezett Péter. Jézus válasza határozott és egyenes: „Mit tartozik rád?” – a Károli fordítás szerint: „Mi közöd hozzá?” Megérthetjük ebből, hogy Istennek más emberekkel is terve és célja van, de ez nem feltétlenül tartozik ránk.
Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”
Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).