Igehely: 1Tim 2:8-15; Kulcsige: 1Tim 2:8 „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.”
Krisztusban értékesek úgy a férfiak, mint a nők. Viszont a szolgálat területén Isten mást bízott a férfira, és mást a nőre.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
A bölcs és örök Isten elhatározta, hogy megteremti az embert, és Ő szerezte a házasságot. Elrendelte a férfi és nő közötti házasságkötést, de még azt is, hogy hogyan kell élniük e földön. Mindent az Úrtól kaptunk, emiatt az Ő tetszésére, dicsőségére kell élnünk a házasságban is.
Igehely: 1Kor 16:10-18; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”
Csodálatos meglátni azt, hogy Isten maga határozza meg, hogy milyen legyen szolgái magatartása, jelleme. Először is kulcsfontosságú annak a megértése, hogy Pál apostol állhatatosságról beszél a hittel és szilárdsággal kapcsolatosan. Az Isten embere mozdíthatatlan kell, hogy legyen a hitben.
Igehely: Jn 14:25-31; Kulcsige: Jn 14:26 „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”
Amíg az Úr a tanítványaival volt, sok mindenre tanította őket. Eljött az idő, amikor ezt már nem tehette tovább, mert nem tudták volna befogadni. A Mester ígéretet tett, hogy másik Vigasztalót küld, aki majd mindenre megtanítja őket. A Szentlelket az Atya küldte Jézus nevében.
Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:5 „Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.”
Ezékiel látomása ebben a részben a nagy látomások sorába tartozik. A próféta látomásban megnézheti Izráel jövőbeli nemzeti és szellemi helyreállítását. A látomás éles határként jelzi a fordulatot az ítélethirdetéstől Izráel új reménysége felé.
Igehely: Jn 1:1-14; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
János az evangéliumát azzal kezdi, hogy az Igéről beszél, de nem szavakra és beszédre gondol, hanem egy személyre, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Tehát Krisztus származása a kezdetekig van visszavezetve, amikor Istennél és Istennel egyenlő közösségben volt.
Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.