Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:11 „Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!”
Isten hosszan tűr, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy megtérjenek és éljenek (2Pét 3:9). De türelmétől távol áll a megalkuvás. Hosszútűrését félreértenénk, ha a gonosz dolgok felé való engedménynek vélnénk.
Igehely: Jón 3:1-10; Kulcsige: Jón 3:3 „Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához.”
Jónás csak azt mondta, amit Isten a szájába adott. Ma ezt nem érezzük evangélizációs igehirdetésnek. Jártunk Erdélyben, amikor minden utcasarkon Ceausescu-kép dísztelenkedett. Az istentiszteleteken az áramszolgáltatás bármikor megszűnhetett.
Igehely: Jón 2:1-11; Kulcsige: Jón 2:5 „Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat.”
Jónás bűnbánata magával hozta a felelősség vállalását is. De amíg ez nem történik meg, a „bűnbánat” kimerülhet a mentségek keresésében. Ez nem sokat ér. Az igazi bűnbánat nagy sebe a léleknek. A szív legrejtettebb zugait is felkavarja. A tisztulás érinti az egész embert.
Igehely: Jón 1:1-16; Kulcsige: Jón 1:2 „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!”
Isten Igéjéből parancsokat kapunk: „Szeressétek ellenségeiteket”, „Alázzátok meg magatokat”, „Béküljetek meg az úton” stb. A tettünk is igehirdetés!
Igehely: 1Kor 12:21-27; Kulcsige: 1Kor 12:24a „A becseseknek azonban nincs erre szükségük.”
Ha tisztelem az Alkotót, akkor tisztelem az alkotását is. Alkotásai közül kiemelkedik az emberi test, amely szép harmóniában működik. Nincs meghasonlás, lázadás a különböző testrészek között. Így kell működnie az emberi közösségeknek is – különösen a gyülekezeteknek.
Igehely: Ézs 64:3-11; Kulcsige: Ézs 64:7 „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”
Ahogyan tegnap is megállapítottuk, a Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. A tegnapi elmélkedésben egy „megroggyant” alapon élő, és arra építkező népet láttunk. Életük zátonyra futott, mert nem volt alázat bennük. Isten ítélettel látogatta meg őket.
Igehely: Ruth 3:8–15 Kulcsige: Ruth 3:10 „Ekkor azt mondta Bóáz: «Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.»”
Ruth hűsége elsősorban abban mutatkozott meg, hogy maga mögött hagyta régi életét, családját, bálványait, isteneit, szokásait. Elindult az ismeretlenbe, hűséget ígért Naóminak és Naómi Istenének. Alázattal elfogadta anyósa tanácsait. Alárendelte magát az Istentől kapott törvényeknek. Két fontos dolgot figyelhetünk meg a viselkedésével kapcsolatban: 1. Ruth az akkori szokások szerint járt el, melyek közül a legtöbb ma már nehezen érthető. Ezért hiba lenne a mai, erkölcsileg romlott világ torz szemüvegén át nézni a tettét. 2.