Igehely: ApCsel 19:1–7 Kulcsige: ApCsel 19:6 „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.”
Furcsa olyan „hívőkről” olvasni, akik nem is hallottak a Szentlélekről, de az akkori viszonyokat tekintve ez teljesen érthető. Az Ószövetségben minden prófétának lehettek tanítványai, ezek valószínűleg a Jánoséi lehettek, ha csak az ő keresztségét ismerték.
Igehely: ApCsel 18:23–28 Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
Pál apostol harmadik missziós útját fogjuk végigkísérni a hét folyamán. Ebben a szakaszban viszont kis kitérőt teszünk: nem az apostol van a középpontban, hanem a munkatársai.
Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra.
Igehely: Zsolt 92:15 „Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak.”
A pálmafa 30 méternél magasabbra is nőhet. Harminc éves korától hetven évig évente 300-400 fürtnyi datolyát terem. 120 cm hosszú levelei soha nem esnek le, örökzöldek. Amikor a fürtök terhelik, annak ellenállva képes felemelkedni, és az ellentétes oldalra hajolni a súly kiegyenlítése érdekében.
Igehely: Zsolt 90:1–17 Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
A mai napon ezt a jól ismert zsoltárt vesszük szemügyre, Mózes imádságát, amely az emberi élet mulandóságáról, Isten örökkévalóságáról, kegyelmének fontosságáról szól. Arra hív minket, hogy ragadjuk meg idejében Isten kegyelmét, és bölcsen éljük az életünket.
Igehely: Zsolt 71:14–21 Kulcsige: Zsolt 71:18 „Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.”
Dávid már idős ember volt, amikor írta ezt a zsoltárt, de tele volt hittel és reménnyel. Gyönyörűen ábrázolja a hűséges hívő ember életét, aki minden helyzetben Istenre támaszkodott és Őt dicsőítette.
Igehely: ApCsel 19:1–7 Kulcsige: ApCsel 19:6 „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.”
Furcsa olyan „hívőkről” olvasni, akik nem is hallottak a Szentlélekről, de az akkori viszonyokat tekintve ez teljesen érthető. Az Ószövetségben minden prófétának lehettek tanítványai, ezek valószínűleg a Jánoséi lehettek, ha csak az ő keresztségét ismerték. Emellett a pünkösdi eseményekről biztosan nem tudtak, de lehet, hogy még Jézus haláláról és feltámadásáról sem. Pál apostolnak kellett őket felvilágosítania, és mivel János már előkészítette a talajt, az ige jó földbe hullott: a tanítványok felismerték Jézusban a Messiást és Megváltójukat.