Igehely: 1Pt 2:13-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”
1.) A hívő ember legyen tisztelettudó. Különösen azok felé, akiknek jár a tisztelet, legyen az iskola- vagy városvezető, cégigazgató, tanár, főnök stb. Erre nevelnünk kell gyermekeinket, és példát is kell mutatnunk ebben egymásnak.
Igehely: 1Tim 2:1-4; Kulcsige: 1Tim 2:1-2 „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”
Kér és int az Úr, hogy mindenféle imádsággal imádkozzunk. Könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások – ismerem őket, szoktam gyakorolni? Aztán mindenféle emberért is imádkoznunk kell.
Igehely: Péld 8:15-16; Kulcsige: Péld 8:15 „Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.”
Természetünknél fogva mi mindnyájan lázadók vagyunk. Magunk, és ha lehet, még mások urai is akarunk lenni a bűnbeesés óta. A megtérés abban áll, hogy elfogadom az Istent annak, ami - Úrnak az életemben, sőt kívánom és akarom az ő vezetését, irányítását, mert megváltozott a gondolkodásom.
Igehely: Róm 13:1-7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”
Korunk sok égető kérdését válaszolja meg ez az Ige. Kellenek-e hatalommal rendelkező vezetők? Kell-e büntetni a rosszat, vagy csak rehabilitálni? Van-e joga az államhatalomnak halálbüntetést gyakorolni? Nehéz kérdések ezek. Nézzük most az Igét a következő 2 kérdés alapján:
Igehely: 2Kor 13:10-11; Kulcsige: 2Kor 13:11 „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”
Isten a rendnek és nem a zűrzavarnak az Istene. Az apostol ezt az isteni rendet akarta megőrizni a gyülekezetben az intés által, amit levélben küldött a korinthusi gyülekezetnek.
Igehely: 1Kor 14:26-40; Kulcsige: 1Kor 14:33 „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.”
Az apostol egyrészt a kegyelmi ajándékok használatában akart változásokat munkálni a korinthusi gyülekezet istentiszteleti gyakorlatában.
Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”
Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.