Igehely: Jn 7:31-39; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedül Isten elégíti meg a lélek szomjúságát: „Nekem olyan jó Isten közelsége” (Zsolt 73:28). Ki és hogyan kerülhet Isten közelségébe, hogy megelégítse lelkének a Felséges utáni epekedését?
Igehely: Jn 7:19-30; Kulcsige: Jn 7:24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”
Nem mindegy, hogy az istenfélelem valós istenismeretre vagy csak üres vallásos rituálékra épül. A kétféle indíték ellentétes célokra ösztönöz.
Igehely: Jn 7:10-18; Kulcsige: Jn 7:14 „Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.”
Az Istennel megromlott kapcsolatunk egyetlen helyreállási lehetősége, hogy megértsük, mit mond az Úr nekünk. A kinyilatkoztatás igéi ezt az üzenetet hordozzák, de a megrontott szív félreérti és félremagyarázza Isten szavát.
Igehely: Jn 7:1-9; Kulcsige: Jn 7:5 „Mert a testvérei sem hittek benne.”
Sokat vitatkoznak egyes teológusok, bibliamagyarázók arról, hogy Jézusnak voltak-e vér szerinti testvérei? Igen, az ötödik vers szerint. Lehet előjog, kivételezés a családban a testvérek üdvössége vagy az isteni szolgálat végzése tekintetében? Közvetlen nincs.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:66 „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.”
A minőségnek ára van. És van próbája. Az Úr Jézus szolgálata és megváltási munkája is sok szenvedés árán lett nemcsak nemessé, hanem tökéletessé. Az oktatásban ezt vizsgákkal mérik: mennyi a tudása, menyire hatékonyan tudja alkalmazni a diák a szükséges tananyagot.
Igehely: Jn 6:52-59; Kulcsige: Jn 6:56 „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.”
Ezekben az órákban, amikor e sorokat írom, egy nagyobb közösséggel, több szolgatársammal együtt úrvacsorában részesültem. Jó volt elmélyedni szerető Urunk szenvedésének történetében, és annak szellemi aktualitásában.
Igehely: Ézs 65:16-25; Kulcsige: Ézs 65:17 „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.”
A teremtő Isten vágya az, hogy kapcsolatba kerüljön és kapcsolatban maradjon az emberrel. Ennek a kapcsolatnak ő maga a kezdeményezője. Először egy népet választott ki magának, parancsolataival körülírva azt az utat, amelyen megáldhatja őket. Ezt az áldást tapasztalták is mindaddig, míg le nem tértek az útról, és más istenek felé nem fordultak. Végtelen türelemmel tárta ki kezét számtalanszor a nép felé, aki nem akarta elfogadni őt...