Igehely: Tit 2:1–5 Kulcsige: Tit 2:1 „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.”
A Szentírás mérce és segítség az istenfélő élethez. Nem lehet elég korán kezdeni a tanítását, és nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége rá még idős korában is.
Igehely: ApCsel 18:18–22 Kulcsige: ApCsel 18:22 „Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába.”
Példaértékű számunkra, amiként Pálék elindultak a missziós útjaikra, amiként formálódtak, összedolgoztak a kiválasztott munkatársak, amiként kitartottak a nehéz körülmények között, amiként búcsúzkodtak, és amiként visszaérkeztek a kiküldő anyagyülekezetbe.
Igehely: 1Kor 1:26–31 Kulcsige: 1Kor 1:30–31 „Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: «Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.»”
Pál az Úrral, az Ő munkájával dicsekszik. Isten választotta ki, hívta el a korinthusiakat a Jézusban való hitre. Isten bölcsességének gyümölcse a megigazulásuk, megszentelődésük, megváltásuk Jézus halála és feltámadása által.
Igehely: ApCsel 18:5–17 Kulcsige: ApCsel 18:9-10 „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”
Az evangélium hirdetése előbb-utóbb ellenállásba ütközik. Ilyenkor elhagyottaknak érezhetjük magunkat, mert a gonosz szándékú emberek durván, hangosan támadnak ránk, míg Isten népe csendes és szelíd. Mégis keressük, kérjük az utat ellenségeink lelke felé is!
Igehely: ApCsel 18:1–4 Kulcsige: ApCsel 18:3–4 „Mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket.”
Amikor Pál új missziós területre érkezett, tájékozódott az ott lakó emberek istenismeretéről. Onnan kezdte, ameddig a helyiek eljutottak. Arra épített, azt kezdte meg átalakítani, helyesbíteni és gazdagabbá tenni.
Igehely: ApCsel 17:22–34 Kulcsige: ApCsel 17:28 „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: «Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.»”
Az igaz Isten ismeretlenül is tisztelhető bizonyos mértékben, de feltétlenül szükséges személyesen megismernünk Őt és számunkra készített ajándékait (Jn 4:22).
Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra. Testünk gyengül, és nem tudjuk már ugyanúgy tenni a dolgainkat, mint fiatalon. Mentális életünk és érzékszerveink is meggyengülnek. A képekkel, metaforákkal telített költői nyelv megkapóan ábrázolja ezt a folyamatot.