d.e. Isten kegyelme megszégyenítő – 1Kor 1:26-31; Kulcsige: 1Kor 1:27
Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket. (1Kor 1:27)
Elgondolkodtató ez az igeszakasz. Manapság sok gyülekezetben előtérben vannak a gazdagok, okosok, a világ szerint hatalmas emberek.
Pedig Isten stratégiája egészen más volt. Isten a világ erőtlenjeit, lenézettjeit, a senkiket választotta ki magának. Célja az volt, hogy semmivé tegye a valakiket. Minél primitívebb egy alapanyag, annál nagyobb a mester dicsősége, ha egy nagyszerű alkotást hoz ki belőle. Így dicsőíttetik meg Isten kegyelme bennünk, akik semmire nem voltunk alkalmasak, mégis Isten keze nyomán mesterművekké lehettünk. Ez azért történt így, hogy közülünk senki se dicsekedhessék – summázza az apostol. Más alkalommal azt írta: „Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok, és a hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló.” (1Kor 15:10).
Ma újra emlékezhetünk Isten nagy kegyelmére! Ha ezen gondolkodunk, alázatosabbak, nagylelkűbbek és mások iránt megbocsátóbbak leszünk. Ki az közülünk, aki nem szorul rá a kegyelemre? Mit munkál ma benned Isten kegyelme? (BP)
d.u. Bölcs sáfárság az ifjúkor örömeivel – Préd 11:9 -12:1 (12:1-3)
Az ifjúkor táján az ösztönhöz társul az ész. A prédikátor, akinek az emberi ösztön, jólét és hatalom által nyújtott gyönyörökből és örömökből bőven kijutott, figyelmezteti a mindenkori fiatalokat. Lehet a szív vágyait követve élni és örvendezni, ahogyan épp jónak látja az ifjú, de egy dolgot tudnia kell, hogy „mindezért Isten megítéli”. A világ fejedelme gondoskodik arról, hogy a megfelelő lehetőséget felkínálja a mai fiatalok számára is az ösztöneik kielégítésére, szórakozásra, meggazdagodásra és hatalomszerzésre. Mivel az ember szíve romlott, vonzódik az erkölcstelen örömök után, azt gondolva, hogy azok boldoggá teszik. A bölcs fiatal komolyan veszi a figyelmeztetést és az énekíró szavaival mondja: „Itt a szívem! Vegyed, ó, Istenem, Neked adom, fogadd!.. Gonosz vágyakkal van az telve, vétekkel bűnnel megterhelve” (HH 323). Fiatal korban kell megtérni és szívünket átadni Istennek, mert majd eljönnek a „nem szeretem” napok, és már késő lehet. A bölcs fiatal szívébe zárja Isten beszédét (Zsolt 119:11), és abban leli örömét, hogy Isten akaratát teljesítse (Zsolt 40:9). (KO)
