d.e. A Szentlélek, aki ajándék – ApCsel 2:36-42; Kulcsige: ApCsel 2:38
Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 2:38)
Minden ajándékot illik értékelni. De ajándék és ajándék között azért van különbség. Vannak gesztusajándékok, amelyek nem hordoznak nagy értéket, de kifejezik az ajándékozó figyelmességét.
Értékesebbek azok az ajándékok, amelyekért az ajándékozó áldozatot hoz, amelyek már neki is sokba kerülnek. Az igazán nagy ajándékok mögött rendszerint valamilyen kapcsolat van. Általában rokoni, vagy baráti kapcsolatokban ajándékozzuk meg egymást értékesebb ajándékokkal.
A legnagyobb ajándékozó maga Isten. Ő nem feleslegéből tesz gesztusokat felénk, hanem a legfontosabbat adja számunkra. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”(Jak 1:17). Hála legyen Istennek a kimondhatatlan ajándékáért, a Szentlélekért, akivel megajándékozott minket (2Kor 9:15)! Ha emberek között az értékesebb ajándékok valamilyen kapcsolatot feltételeznek, Isten is csak azokat ajándékozza meg Szentlelkével, akik a megtérés és a szövetségkötés által családjába kerülnek. (NI)
Imaáhítat: Adjunk hálát Istennek bennünk munkálkodó Szentlelkéért! – Ez 36:26-27
d.u. A Lélek törvénye alatt – Róm 8:1-13
A Római levél 8. része kétségkívül a Biblia egyik legnagyszerűbb fejezete. Míg a 7. részben elsősorban a törvény szerepéről ír Pál apostol, a 8. részben már a Lélek munkája áll figyelmének középpontjában. Nagyon érdekes az is, hogy a 7. részben a törvényt és annak rokonértelmű kifejezéseit több mint harmincszor említi, a Szentlelket viszont csak egyszer. Ugyanakkor a 8. fejezet első felében már tizenkilencszer említi a Szentlelket, miközben szembeállítja a törvény erőtlenségét a Lélek erejével.
Mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a bennünk lakó bűn miatt a törvény képtelen arra, hogy segítsen bennünket erkölcsi küzdelmünkben. A bennünk lakozó Szentlélek azonban megszabadít bennünket „a bűn és a halál törvényétől”, és végül biztosítja számunkra a halálból való feltámadást és az örök dicsőséget. Következésképpen elmondhatjuk, hogy a hívő élet nem más, mint a Lélek törvénye alatt megélt élet. Olyan élet, amelyet a Szentlélek elevenít meg, tart fenn, irányít és tesz gazdaggá. A Szentlélek nélkül ugyanis a Krisztust követő tanítványság elképzelhetetlen, sőt lehetetlen. Éljünk hát a Lélek törvénye alatt! (HF)
