d.e. Az atyák szíve a fiaké? – Lk 1:11-17; Kulcsige: Lk 1:17
És őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. (Lk 1:17)
Olyan szívet kell Atyánktól kérni, amelyik alkalmas Őt dicsőíteni, és a rábízottakat helyes ösvényen vezetni. Csak az a szív visz jó irányba, amelyiknek Krisztus a gazdája!
Szeressük gyermekeinket Jézus által uralt szívünkkel. Igyekezzünk nekik Megváltónkat bemutatni, aki a bűn börtönéből ki tudja Őket menteni. Kérjünk nekik mennyei feladatot, amit elvégezve meglesz a jutalmuk.
Aki gyermekét igazán szereti, életét Isten kezébe teszi. Nem sírig tartó javakkal akarja elhalmozni, hanem úgy tanácsolja, hogy a mennybe majd „viszontlássa”! Amikor szívünket adjuk, tekintetüket fölfelé irányítjuk.
Törekedjünk arra, hogy egyedül Krisztusba tudjunk gyönyörködni. Ekkor fogjuk tudni az Ő ismeretét mint leggazdagabb örökséget gyermekeinknek bemutatni/hátrahagyni. Neki pedig gondja van arra, hogy minden szükségest megadjon számukra.
Milyen szívvel tanácsoljuk gyermekeinket: földi karrierért törtetünk nekik, és ilyen irányba egyengetjük lépteiket, vagy Jézus Krisztushoz igyekszünk közelebb vezetni őket? (BV)
d.u. Teljesség hittel és Szentlélekkel – ApCsel 6:1-7
Úgy mondta valaki, hogy a krízis Isten teremtő erejű provokációja, ami cselekvésre vagy változásra kényszerít. Tehát nem véletlenül üti fel a fejét a krízis személyes, vagy gyülekezeti életünkben. Isten népe között is lehet ilyen. Talán ami régen jó volt és működött, Isten Lelke azt is engedi kifulladni, hatástalanná válni. Mi viszont foggal-körömmel ragaszkodnánk hozzá, mert félünk az ismeretlentől, és nincs hitünk újat tanulni. A Szentlélek nem engedi, hogy az Úr Jézus követése vagy a gyülekezeti élet olyan szokásommá váljon, amihez elég a rutin. Imaházba járásra a hitetlen ember is képes, Isten Lelke viszont az ő fiait ennél többre akarja vezetni. Tarts lépést vele, merj hinni! Bízz benne akkor is, ha fel kell adnod eddigi módszereidet! Mennyi krízisre van szükség ahhoz, hogy felébresszen és változásra bírjon? Mennyi szakadásra van szükség ahhoz, hogy a rutin helyett készek legyünk újat tanulni Isten Lelkétől? Az apostolok megértették, hol a helyük és mi a dolguk, ehhez pedig változtatni kellett, aminek a gyümölcse az Isten igéjének terjedése, és a tanítványok számának növekedése volt. Megérte változtatni. Megéri ma is! (NKD)
