d.e. Amikor a csoda is kevés – Mk 6:45-52; Kulcsige: Mk 6:52
Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt. (Mk 6:52)
Az ötezer, aki evett a Jézus által megszaporított kenyérből, felismerte Jézusban az eljövendő Prófétát, és királlyá akarták tenni őt. Jézus, felismerve az emberek alkalmi lelkesedésének veszélyét, azonnal a túlsó part felé fordítja tekintetüket és kényszeríti őket.
A sokaság elbocsátása után félrevonult, hogy az Atyával beszélgessen.
Eközben tanítványai a tengeren szembeszéllel vesződtek, ami akadályozta őket a Jézus által kijelölt cél elérésében. Ez ma is a minket támadó „szelek” célja. De Jézus nemcsak imádkozott értük, hanem utánuk ment, a tengeren járva. Ő Úr minden tanítványai ellen forduló erő felett, de nem erőlteti segítségét ránk. Ezt nekünk kell kérnünk. Hitetlenségünk és aggodalmaskodásunk miatt lelkünk ellensége a segítségünkre siető Jézust félelmetes „kísértetnek” igyekszik bemutatni. Jézus „Én vagyok” szavai és vesződő életünkbe való megérkezése, megnyugvást és iránta való bizalmat fakaszt szívünkben, ami csendre és imádatra késztet.
Milyen dolgok rémítenek a túlsó part felé való haladásban?
Jézus hatalmát ismerve, miért marad szíved olykor kemény? (KZ)
d.u. A fogságra vetett próféta – Jer 19:14-20:6
„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Mt 5:10). Jeremiás negyven-ötven éven át prófétált makacs szíveknek, süket füleknek. Olyan embereknek, akik folyton csak gáncsolták, bántalmazták és üldözték. Sokszor kellett börtönben ülnie. (Lásd: Jer 5:30-31; 11:21; 20:10; 29:26-27; 32:2; 33:1; 37:16.21; 38:4-13).
Ez esetben a templom felügyelője támad rá, holott épp neki illett volna támogatnia a prófétát. Megvereti, és kalodába zárja. Egy teljes napig volt a próféta kínos testtartásban, ami nagyon megviselhette. Hozzánk hasonló természetű ember volt. A 20. rész további verseiben látjuk, hogy lelke belefáradt a küldetésbe, rettenetes kísértések közt hányódik. De az Úr Lelkének tüze kiolthatatlanul parázslott szívében.
Te hogyan végzed a szolgálatot? Hirdeted-e a rád bízott evangéliumot? Vállalod-e a keresztet, a szenvedést, amit az Úr utadba helyezett? Uram, erősíts meg! Add Szentlelkedet! „Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed bűnöm megbocsátja, Lelkem üdvét csak Tebenned látja, Még ha szenvedek is érted Jézusom.” (HH. 512). (BS)
