d.e. Meghajlás Isten akarata előtt – Mk 14:32-42; Kulcsige: Mk 14:36
És így szólt: Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. (Mk 14:36)
Jézus imaéjszakája a Gecsemáné-kertben a lelki gyötrelmek ideje volt. Az evangélium megragadó módon mutatja be, mennyit kellett Krisztusnak szenvednie értünk, míg megváltásunkat véghezvitte.
Szenvedésében is kiemelkedő volt lelki szenvedése. Saját szenvedéstapasztalataink soha nem lesznek a Jézuséhoz hasonlóak, de az ő példája által megtudhatjuk, hogy mi a fontos a szenvedéssel teljes időszakokban, és hogy honnan nyerhetünk erőt ezek elhordozására.
1. Az Atya jelenlétének keresése. Jézus előre tudta, mi fog történni vele. Mikor szenvedésének és bűneink hordozásának ideje közeledett, erőteljesen szükségét érezte annak, hogy az Atyával beszélgessen erről. Vele ellentétben, mi ritkán tudjuk mikor tör ránk a szenvedés vagy más nyomorúság. Mennyivel inkább szükségünk van nekünk arra, hogy a bajban, szenvedésben először ne emberekhez fussunk, hanem az Úr arcát keressük! Jézusnak háromszor kellett imádkoznia, míg szíve lecsendesedett és elfogadta azt, amit elméje már rég tudott.
2. Vágyakozás baráti támaszra. Közvetlenebb baráti körét kérte meg, hogy legyenek ébren, amíg imádkozik. Már az is erősítette volna őt, ha a három tanítvány ébren marad, de az alvó tanítványok nem nagy támaszt jelentettek. Számunkra azonban úgy rendelte az Úr, hogy a testvéri közösségben sok támaszt és vigasztalást találjunk. Szenvedéseinkben, kísértéseinkben készeknek kell lennünk az egymás támogatására. Mindnyájunknak van erről tapasztalatunk. Vigyázzunk, ne csalódjanak bennünk testvéreink!
3. Megnyugvás Isten akaratában. „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te!” – imádkozta Jézus. Nagy megnyugvás Istennek átadni a problémáinkat, és abban bízni, hogy javunkat akarja. Jézus szenvedésének dicső, örökkévaló és kozmikus hatása lett, mert elfogadta az Atya rá vonatkozó tervét. Bízzunk mi is abban, hogy az Atyának nagyszerű terve van velünk, szenvedéseinkből és minden nyomorúságunkból is jót tud kihozni. Ez a tudat a legnehezebb helyzetben is megerősít. Keressük Isten akaratát és fogadjuk el!
Milyen jelentősége van annak, hogy Jézus Pétertől kérdezi meg, hogy miért alszik? Hogyan tükrözi ez a gesztus Jézus Péter iránti szeretetét? (KJ)
Imaáhítat: Imádkozzunk a testi és a lelki betegségben szenvedőkért! – Jak 5:15
Bibliaóra: Kész vagy túllépni az igazságtalan vádakon? – ApCsel 21:17-22:3 (Aranymondás: Mt 5:11)
d.u. A múltat lezáró megbocsátás – 1Móz 50:15-26
Mai igeszakaszunkban az igazi megbocsátásnak egy nagyon szép példájával találkozunk. József testvérei úgy érezték, hogy ők megbocsáthatatlan bűnt követtek el testvérükkel szemben. Azt, hogy még nem állt bosszút rajtuk, atyjuk iránti tiszteletének tulajdonították. Azonban, miután Jákób meghalt, elkezdtek félni és rettegtek a bosszú pillanatától. Beszédükből az derül ki, hogy elismerték bűnösségüket, és József bocsánatáért könyörögtek. Azok, akik valamikor eladták testvérüket rabszolgának, most készek arra, hogy ők legyenek a rabszolgái, csak az életüket kímélje meg. Amikor József meghallotta beszédüket, sírva fakadt, annyira fájdalmasan érintette az, hogy testvérei kételkedtek bocsánatának és jóakaratának őszinteségében. Az igazi megbocsátás azzal kezdődik, hogy emlékezel arra a jóra, amit Isten tett veled. József ezt így fejezte ki: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította”. Amikor megbocsátasz valakinek, akkor elengeded azt a jogot, hogy elégtételt szerezz magadnak, és jóval felelsz a gonoszra. Milyen csodálatosan mutatta be ezt József. Bátorította azokat, akik valamikor rosszat tettek ellene: „Ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket”.
Kevés olyan dolog van, ami keservesebb és felzaklatóbb tud lenni egy ember számára, mint az, ha azok értik félre és kételkednek benne, akiket legjobban szeret. Legyél annak a tudatában, amit József is megtanult, hogy a szuverén Úr képes az átkot is áldásra fordítani. Töltse el szívünket öröm, békesség és hála, amiért Isten minden bocsánatkérőnek megbocsátja bűneit, és azokról soha többet meg nem emlékezik.
József több mint kilencven évet élt Egyiptomban, még ükunokáit is meglátta. Nemrég láttuk, ahogyan Jákób örökbe fogadta József gyermekeit, ami azt jelentette, hogy ők is Izráel népéhez tartoznak. Most József ugyanazt teszi ükunokáival, bizonyítékul, hogy ők is ahhoz a néphez tartoznak, akiknek Isten Kánaánt ígérte örökségül. Hisz Istennek az ígéretében, amit az ő atyáinak adott, hogy kiviszi őket abból az országból és bevezeti arra a földre, amit esküvel ígért meg Ábrahámnak. A megbocsátás által lezárult a múlt, de annál élőbb lett a reménység az ígéret földje iránt! (NIs)
