d.e. A kereszt ellensége? – Fil 3:15-21
Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei. (Fil 3:18)
A 17. versben az apostol azt kéri, hogy kövessék az ő példáját, és ne azokét, akik nem az Úr akarata szerint élnek, s akiket a kereszt ellenségeinek nevez. Pál sírva kéri a hívőket, hogy óvakodjanak az olyan élettől, amelyben nincs benne Krisztus követése.
Ezek az emberek életvitelükkel elhomályosították a kereszt jelentőségét, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert a földi dolgokkal törődnek. Akik ezek közül nem jutnak bűnbánatra és nem térnek meg, örökre elvesznek.
Az apostol legfőbb vágya és célja az volt, hogy teljes mértékben Krisztushoz hasonlítson, aki az ő életét is megváltoztatta. Ez nem azt jelentette, hogy elvárta, hogy életének minden kis részletét leutánozzák, hiszen ő sem mondta magáról, hogy tökéletes, de igyekezett rá. Sőt, voltak filippiben más keresztyének is, akik, Pálhoz hasonlóan, Krisztust követték.
Ma is azok az emberek követendőek, akik Krisztus nyomaiban járnak. Legyen a te életed is jó minta, mely Jézusra mutat, és amelyet követni lehet!
Min kell változtatnod ahhoz, hogy Pálhoz hasonlóan te is el tudd mondani: „Legyetek követőim!”? (TR)
d.u. Győzelmi koszorú – ama napon – 2Tim 4:6-8
Az idős apostol eme szavai nem egy reményvesztett, megtört öregember szavai. Nincs benne cinizmus vagy bizonytalanság, sem félelem vagy nyugtalanság, sem keserűség vagy harag a közelgő kivégzése, lefejeztetése miatt.
Sötét börtönszobájában a földön ülve nem érezte magát elhagyatottnak, noha barátai közül sokan elfordultak tőle. Meglepő nyugodtsággal diktálja a vallomását, levélben utasítja, tanácsolja fiatal munkatársát, és míg teheti minden lehetőséget kihasznál, hogy hirdesse az evangéliumot.
Honnan ez a tettrekészség, ez a bizonyosság és belső nyugalom? Tudja, hogy a távozása a földi életből csak elköltözés. Az életben pedig a nemes harcot megharcolta, a rábízott feladatot elvégezte, a hitet megtartotta. Ezért a megérkezésében is bizonyos, hogy az igaz bíró, aki előtt meg kell jelennie, megadja neki az igazság koronáját. Ez az örök üdvösséget jelenti, amit mindazok megkapnak, akik Jézust szolgálva hűségesek és a hitet megtartják.
Ez a hitvallás és bizonyosság lehet a miénk is. Úgy tekintjük-e szolgálatunkat és meghalásunkat, mint megáldoztatást és elköltözést? Milyen lesz a hitvallásunk életünk végén? (EZ)
