d.e. Minden történelmi korban aktuális - Mt 22:15-22
Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! (Mt 22:21b)
A sátán nagyon ravasz, így minket, egyszerű embereket nagyon könnyen félrevezet, becsap, viszont nem működik ez neki Jézussal. Őelőtte az ördög csupán egy legyőzött ellenség.
Amikor a farizeusok, akik gyűlölték a rómaiakat, összefogtak a Heródes pártolóival, biztosra vették győzelmüket! Ha azt mondja, fizessenek adót, a farizeusok hazaárulónak tartották volna. Ha azt, hogy nem szabad, akkor Heródes kezébe kerül. Szinte már előre örültek ravasz csapdájuk sikerének. Csakhogy nem gondoltak arra: Jézus Isten! Ő lát a szívekbe, és ismeri a rejtett, gonosz gondolatokat is. Így a kérdés feltevése: „Szabad-é adót fizetni a császárnak, vagy nem?” (17. v.), a Mester előtt csupán egy jó lehetőség, hogy bizonyítsa Isteni bölcsességét: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” (21. v.) Ez ma is érvényes!
Minden ember felelősséggel tartozik az állam felé, amelyben él, és hódolattal, tisztelettel az élő Istennek!
Mennyire vagy becsületes az adók befizetésében? Hogy állsz Isten tiszteletével? Kész vagy-e szolgálni és szeretni Őt teljes szívedből? (SA)
d.u. Mindenért hálát adjatok! – 1Thessz 5:16-18
Tényleg mindenért? Igen! Mert ez az Isten akarata (18. v.). Talán úgy látjuk, nincs miért örülnünk, hálát adnunk, mert sok minden rosszul megy. Pál apostol arra biztat: „mindenkor örüljetek!” Mindig lehet okunk az örömre, mert Jézusban üdvösséget nyertünk. Tekintetünket a menny felé irányíthatjuk: „Vedd számon az áldást, nézd meg egyenként, lásd az Úr kezéből mennyi sok jó ért.”. Egy lelkipásztor mondta egy gyülekezetben: „Testvérek, mikor itt haladok el a gyülekezet előtt kocsival, mindig imádkozok a testvérekért! Na, nem úgy, hogy becsukom a szemem, hanem lélekben.” „Szüntelen imádkozzatok!” Ezt tehetjük munka közben, vezetés közben, minden körülményben. Lelkünk folyamatos kapcsolatban lehet Istennel. Egy festőművész egy magas templom mennyezetére készített egy festményt. Miközben minden oldalról nézegette, észre sem vette, hogy az állványon egy lépésre került a leeséstől. Az inas észrevette, oda ugrott, és egy piros csíkot húzott a festményre, mire a mester is ugrott: „Mit csinálsz te?” „Épp most mentem meg az életét!”
Adjunk hálát mindenért! Még az áthúzott terveinkért is. (SA)