Március 18 - Péntek

d.e. „Elvégzett munkáért jutalom...” – Mt 25:14-30

Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. (Mt 25:29)

A talentumok példázata a reánk bízottakon való hűségről szól. Habár a talentum a tehetség szinonimája, nem csak képességet és adottságot jelent. Mert a példázatbeli úr a talentumot szolgáinak képessége, ereje, azaz tehetsége szerint adta (15. v). A talentum a ránk bízott feladatot jelenti, amit adottságainkhoz és tehetségünkhöz képest kapunk, és kell végeznünk. Mennyire vagyok hűséges a reám bízottakon?
Mindenki a saját ereje szerint kapta, és képességei szerint kamatoztatta (20. és 22. v). Nem mindenkitől ugyanazt és ugyanannyit várnak. Milyen nagy kegyelem, hogy ezt a két szolgát, ha nem is volt tökéletes az életük, az Úr mégis jónak, hűnek és megbízhatónak tartotta. Vajon téged és engem is annak tart? A jutalom a többre bízás, az előléptetés, Urunk öröme pedig a legboldogabb állapot.
Az egy talentumot kapott sáfár magatartása azt bizonyítja, hogy nem ismeri az urát. Ahelyett, hogy kegyelmesnek és bőkezűnek tartaná, kegyetlennek és harácsolónak gondolja. De a saját logikája szerint sem volt igaza (26-27. v). Sok kegyelmet kapott, de azt nem az Úr dicsőségére használta. Te, hogy vagy ezzel? (KSá)

 

d.u. Az Úr napján kapott üzenet – Jel 1:9-16

János apostol és az első gyülekezet számára is egyértelmű volt, hogy a vasárnap az Úr napja, mivel Ő azon a napon támadt fel. Az Úr Jézus egy ilyen napon jelent meg isteni dicsőségében érte szenvedő öreg apostolának, aki a látványtól összeesett (17. v.). Vajon mi lesz, amikor te meglátod őt? Az apostol először hallotta a szót, aki örökkévaló, mindenható Isten ként mutatkozott be, majd megbízta, hogy írja meg, amit lát a hét – és így a mindenkori – gyülekezetnek. Azután az apostol látta is a szót, az élő Igét, aki kezdettől fogva van, és aki testté lett érettünk. Szájából az ige kétélű kardként jön ki. Látta ruhájának, hajának, szemének, lábának és arcának ragyogó dicsőségét. Megfigyelhette, hogy jár a gyertyatartók, vagyis a gyülekezetek közt. Az Úr ma is vizsgálja, hogy betöltik-e lámpás szerepüket a gyülekezetek, árasztják-e az igazság fényét. Te ragyogsz-e, mint a csillagok a világon (Fil 2:15)? Azt is láthatta János, ahogy az Úr kezében tartja a hét csillagot, a gyülekezetek pásztorait, megbízott szolgáit, akiket gondviselővé rendelt háza felett (Mt 24:45). A mi Urunk mindenható, mindent kezében tartó, és dicsőséges. Imádd és szolgáld! (KSá)