d.e. Jézus a célmutatónk – Zsid 12:1-4
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsid 12:2)
Jézus Krisztus befejezve földi küldetését, felment az Atyához, és elfoglalta méltó helyét a királyi szék jobbján. Mennybemenetele éppúgy isteni csoda volt, mint földre születése.
Jézus nem elhagyta az emberiséget, hanem előrement az Atyához, hogy helyet készítsen azok számára, akik hisznek Benne és követik Őt. Az ember rövid földi életének minden szakaszában tervekezt készít. Áldott dolog, ha az ember eljut oda, hogy minden célját alá tudja rendelni annak, hogy az Úr Jézus követője legyen. Jézus mennybemenetele számunkra is céllá teszi a mennyországot.
Ha azt mondjuk, hogy a cél cselekvővé teszi az embert, akkor ez azt jelenti, hogy a cél eléréséhez szükség van emberi cselekedetekre. Ha a célom Krisztus követése és a mennyország, akkor a helyes az, ha a cél vonzásában élek, mert a cél elérése isteni kegyelem.
A mennybemenetel csodája céllá teszi előtted Krisztus követését?
Hálás vagy azért, hogy a cél elérése nem emberi tudás, harc, cselekedetek kérdése, hanem csupán hittel elfogadott, kegyelmi ajándék? (Virágh József)
d.u. A mennybemenetel öröme – Lk 24:50-53
A mennybemenetel szemtanúi, a tanítványok, a csoda láttán ugyanarra buzdultak fel, mint Jézus születésekor a bölcsek és a pásztorok. Örvendtek, dicsőítették és magasztalták Istent. Mi tette örömtelivé a Jézustól való elválást?
1. Egy újabb isteni csoda, Isten nagyságának, szentségének megtapasztalása. Aki csoda által született, csodákat tett, most csodálatos módon távozik. Nagy az Isten!
2. Jézus Krisztus megáldja őket, miközben távozik. Elmegy, de ők áldottakként maradnak itt.
3. A mennybemenetel csodája minden kétséget eloszlat afelől, hogy megtörtént a megváltás, a feltámadás csodája.
Méltó távozása a földi létből volt ez annak, aki dicsőn feltámadt. Ezt látva feltör a tanítványokból az imádat. Az igazi öröm, imádat, hódolat, dicsőítés abból fakad, hogy megtapasztaljuk a bűnbocsánat és újjászületés csodáját az életünkben, és ott él szívünkben a boldogító remény, hogy a mennybe ment megváltónkkal találkozni fogunk az Atya dicsőségében. (Virágh József)
