d.e. Az Atya és a Fiú kapcsolata – Lk 10:21-24
„Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. ” (Lk 10:22)
Az evangéliumokban Jézusnak nemcsak a cselekedeteit ismerhetjük meg, hanem érzelmi állapotát is: milyen, amikor szelíd, haragos, amikor sír vagy tusakodik. Ebben a történetben Jézus Krisztus ujjong és örvendezik. Mi szokott minket örömre gerjeszteni? Figyeljük meg, hogy mi okozta Jézusnak ezt a kimondhatatlan örömöt:
1. Jézus Krisztus a Szentlélek által örvendezett. A Szentlélek gyümölcse az öröm. Ne a világi hiábavalóságokban keressük a boldogságunkat, hanem tapasztaljuk meg mi is a Szentlélek általi, igazi örömöt!
2. Örvendezett az Atya tökéletes terve miatt. Minden jó és tökéletes volt, amit az Isten kezdetben alkotott, de sajnos, a bűn megrontotta. Jézus magasztalja az Atyát újjáteremtő munkája miatt. Isten elrejti magát a bölcsnek és értelmesnek elől, de felfedi magát az alázatosaknak. Adjunk hálát, hogy Isten előttünk is megnyitotta az üdvösség ajtaját!
3. Jézus örvendezik, mert az Atya mindent neki adott. Áldjuk és magasztaljuk Jézust, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön! De Jézus Krisztusban Isten minket is megajándékozott mindennel, ami az életre és kegyességre való (2Pt1:3). Adjunk hálát mi is, mert Jézusban mindent megkaptunk!
4. Jézus örvendezik, mert ismeri az Atyát és az Atya is ismeri őt. Jézus sokat vitatkozott a farizeusokkal, akik nem akartak hinni benne. De tudta, hogy nem az számít, amit az emberek hisznek róla, hanem az, hogy igazán és teljesen csak az Atya ismeri őt. Lehet téged is zavar az emberek véleménye, de ne foglalkozz vele, mert Isten tudja, hogy ki vagy, és mi lakik a szívedben.
5. Jézus örvendezik, hogy benne teljesedhetnek be a próféciák. Isten terve még a próféták előtt is rejtve volt, akik sóvárogták és várták a Messiás megjelenését. Ki gondolt arra, hogy a teremtő Isten testet ölt majd? Ki gondolt arra, hogy a nép bűnéért ő maga fog szenvedni? (Nagy Ferencz)
Imaáhítat: Adjunk hálát az Úrnak, az első magyar baptistáktól örökölt drága lelki kincsekért! – 2Tim 1:13-14
Bibliaóra: Kövessük az igaz tanítást! – 1Tim 4:1-16
Aranymondás: 1Tim 4:6
d.u. Üdvösségünk megvalósulása – Fil 2:12-18
Sokan azt hirdetik, hogy elég, ha egyszer elmondtad a megtérők imáját, és az üdvösséged biztosítva van. Izráel népe sem ment be azonnal a Kánaánba az egyiptomi szabadulás után, hanem útjuk először a pusztába vezetett. Bár mindannyian megszabadultak az egyiptomi fogságból, mégis kevesen léptek be az ígéret földjére engedetlenségük, hitetlenségük és zúgolódásuk miatt.
1. Üdvösségünk egyik feltétele az engedelmesség. Pál apostol megköveteli a feltétel nélküli engedelmességet. Engedelmes vagy Istennek a gyülekezetben, az iskolában, a munkahelyeden? Engedelmes vagy-e olyankor is, amikor mások nem látnak, vagy nem tudnak arról, hogy mit teszel? A kétszínű magatartással nem másokat csapsz be, hanem saját magad! Ne a mások ítéletétől félj, hanem az Istentől, aki mindenkor lát! Imádkozzunk, hogy legyünk engedelmesek mindig és minden helyzetben!
2. Félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket. A hívő élet nemcsak abból áll, hogy nem vétkezünk. Isten szolgálatra, munkára, jó cselekedetekre hív minket. Amikor valaki szeretne megtartani egy munkahelyet, igyekszik, hogy helyt álljon. Aki munkáját hanyagul és restül végzi, annak biztosan nem lesz hosszú maradása. Milyen szolgái vagyunk az Istennek? Értékeljük, hogy az ő szolgálatában állhatunk? Az Újszövetség sok olyan példázatot tartalmaz, amelyben Jézus elítéli a hanyag és rest szolgákat. Félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket, annál is inkább, mert Isten is azon fáradozik, hogy erősítse bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt!
3. Szolgáljunk zúgolódás és vonakodás nélkül! Hála Istennek, gyülekezeteinkben sok olyan hívő ember él, akik szeretik az Urat és szolgálatot végeznek. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi hogyan végezzük szolgálatunkat? A következő esetek zúgolódásra utalhatnak: harag vagy sértődés miatt kivonom magam a szolgálat alól; úgy gondolom, hogy az a szolgálat, amit végzek, más feladata lenne; belefáradtam már a szolgálatba; kényszerből és kedvtelenül szolgálok; szolgálatomat hanyagul végzem, és nem fordítok elég időt a felkészülésre; dicsőségvágyból szolgálok. Ha így szolgálunk, az nem munkálja sem a magunk, sem a gyülekezet üdvösségét. Imádkozzunk, hogy szeretetből, zúgolódás és vonakodás nélkül tudjunk szolgálni! Imádkozzunk, hogy a mi futásunk, és a mi szolgálatunk se legyen hiábavaló! Adjunk hálát Jézusért és azokért a mártírokért, akik életük árán is vállalták a szolgálatot! (Nagy Ferencz)
