Május 12 - Csütörtök (Pünkösd nagyhete)

d.e. Küldj el engem! – Neh 2:1-10

Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá a te szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! (Neh 2:4-5)

Nehémiás története is megerősít minket az igaz felismerésben, hogy a küldetéses emberek életkörülményeit is az Úr bölcsessége alakítja. Semmi sincs véletlenül. Ahhoz, hogy Jákób ivadékai megmeneküljenek az éhhaláltól, sőt nagy néppé váljanak, Józsefnek Egyiptomba kellett kerülnie, börtönt szenvednie. Ahhoz, hogy Jeruzsálem kőfalai ismét álljanak, Nehémiásnak Artaxerxes szolgálatába kellett állnia. A küldetéses emberek életük súlyos megpróbáltatásként értelmezhető körülményei között is egyenesek, hűségesek és tiszták maradnak, mert céljaik magasabb rendű célok: dicsőséget hozni Isten nevére, és az Ő országát építeni. A mennyei akaratra ráhangolódva, a kellő időben önként jelentkeznek az előre elkészített jócselekedetek végrehajtására. Mielőtt válaszolt volna a király kérdésére, Nehémiás fohászkodott, Artaxerses végül megadta neki a kért felhatalmazást „az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.” Felismerjük-e, hogy Isten rendezi sorsunkat, ügyeinket, hogy neve megdicsőüljön bennünk és általunk? Abban a tudatban járunk, hogy „most élni küldetés?” (Kiss Lehel)       

 

d.u. Az ígéret Lelke – Ef 1:13-14

Amint Istenünk „Legyen!” szava alkotó cselekedet is volt egyszersmind, úgy minden más szava is megkérdőjelezhetetlenül igaz és ámen! Mikor Édenben a kígyó fejét taposó utódot ígért, már rég, a világ megalapítása előtt el volt rendelve a bűnért való egyetlen áldozat (1Pt 1: 20). Kezdettől fogva elvégezett dolog minden ígérete a mi megtartó Istenünknek. Az Ő örök jelenvalóságában és jelenében kis Földünk világtörténelme és a megváltás hatalmas művének minden apró részlete tökéletesen összeállt, úgyannyira, hogy számon vannak tartva fejünk hajszálai is, meg a szürke ötödik veréb. Lehet-e kételkedni egy ilyen Úr – az egyetlen Úr – ígéretében? Eljött közénk, az idő és tér rácsaiba görcsösen kapaszkodni kénytelen teremtmények közé az ígéret Lelke, sőt lakozást vett bennünk, akik hitet nyertünk Krisztusban. Ez a Lélek örökségünk záloga. A mindenható Istentől való. Ez a Lélek üdvbizonyosságunk hitelesítője, a felénk áradó, feltétel nélküli szeretet örök pecsétje. Az isteni ígéret eme dicsőséges Lelke által magasztaljuk hát Urunkat, mint az Ő tulajdonaihoz illik! (Kiss Lehel)