d.e. Gyermekeiket nevelő apák – Ef 6:1-4
„Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6:4)
„Az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom”(Zsolt 127:3). De nemcsak jutalom, hanem felelősség is. A nevelés felelőssége elsősorban az édesapáé. Ő a család feje és papja, számon is őt kérik majd. Az szülők kötelessége a gyermekeik nevelése, a gyermekeké az engedelmesség és a szülőtisztelet. A gyermeket nevelni kell az engedelmességre, már egészen kicsi kortól, és ebben következetesnek kell lenni. Nem nevelhetjük akárhogy gyermekeinket. Nem a világi emberek „modern” tanácsaira kell figyelnünk (Zsolt1:1), hanem Isten Igéjére, amely megfogalmaz néhány alapelvet.
Ne ingereljük gyermekeinket elvárásainkkal, akadékoskodással, ne követeljünk tőlük olyan dolgot, amit mi sem tudtunk, tudunk elérni.
A nevelésnek Isten Igéje szerint kell történnie. A Biblia több helyen beszél a nevelésről, köztül a Példabeszédek könyvében. Van, amikor fegyelmezni kell, van, amikor inteni. Az intés az, amikor megmagyarázod gyermekednek, hogy mit miért kérsz tőle. Ez időigényes. Le kell ülni, elbeszélgetni vele – nem csak tőmondatokban! Van, amikor fenyítéket kell alkalmazni, de ne tedd ezt haragból, mérgesen! Nem véletlenül írja a Példabeszédekben a vesszőt. Míg kimész vesszőt keresni, addig átgondolhatod a helyzetet, és lehiggadva alkalmazhatod a szükséges fenyítéket.
A nevelésben nagyon fontos, hogy amit elvársz gyermekeidtől, és amire tanítod, abban példát is mutass. Nem dönthetsz gyermekeid helyett Jézus Krisztus mellett, de hiteles életeddel odasegítheted őket hozzá, vagy képmutató életeddel megutáltathatod velük a hívő életet. Soha ne beszélj negatívan gyülekezeti vezetőkről, szolgálattevőkről, gyülekezeti tagokról kiskorú gyermekeid előtt, mert ezzel megbotránkoztatod őket, és ha felnőnek, hátat fordítanak a gyülekezetnek és az Úrnak!
Akinek nincsenek saját gyermekei, azokra is bízott nevelést az Úr: lelki kiskorúak nevelését, míg érett férfikorra jutnak.
Mi a fontosabb: hogy gyermekeidnek mindenük meglegyen, amit megkívánnak, vagy legyen édesapjuk, aki időt tölt velük? (Dimény Miklós)
Imaáhítat: Imádkozzunk gyermekeinkért, hogy velünk együtt ők is az Úrnak tetsző módon élhessenek! – Jób 1:1. 4-5
Bibliaóra: Az Istennek tetsző áldozat – Mik 6:1-16
Aranymondás: Mik 6:8
d.u. Mennyei polgárjog – Fil 3:17-21
Pál mindenek előtt azért írta levelét, mert be akart számolni a filippi gyülekezet tagjainak, akiket a szívében hordozott, hogy a munka, amit végeznek, nem hiábavaló. Ő maga is megerősödött azáltal, amilyen szeretettel vállaltak közösséget vele fogságában. Féltette is a gyülekezetet a tévtanítóktól, és saját példáját állítja a kereszt ellenségeivel szembe. Elmondja, hogyan lett Krisztus követőjévé, mit jelent keresztyénnek lenni, és milyen kiváltságok származnak abból, ha hátrahagyjuk az önző, anyagias életmódot és a mennyeiekre törekszünk. Nem mindegy, hogy kinek a tanítására figyelünk, kiknek a példáját követjük. Mert a hívő életnek következménye van. Nem lehet képmutató, és az minden hívő felelőssége, hogy az élete a jó irányba tartson. Vagyis az egyházban „minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4:16) Ez pedig azzal a mindennapos feladattal jár, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thessz 5:21). A tévtanítást nem könnyű észrevenni, de a cselekedetek, a rossz példa árulkodik. Ezért tanácsolja az ige azt, hogy
„Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!” Ha elhisszük az Úrnak azt, hogy a mennyben van polgárjogunk, úgy élünk és úgy viselkedünk, hogy az ottani szabályoknak megfeleljünk. De akiknek az életét nem ez a hit járja át, csak a földi dolgokkal törődnek. A hasuk az istenük, és egy vasárnapból, vagy ünnepből csupán csak annyit jegyeznek meg, hogy milyen volt az ebéd, de a tanításról, a szeretet-közösségről megfeledkeznek. Önmaguk cselekedeteivel és bűnökkel dicsekszenek, az Úrnak tettei pedig szóba se kerülnek. Mindennapi szokásainkat nagyban befolyásolja, életünket meghatározza az, hogy melyik országba születtünk, mi az állampolgárságunk, és milyen nemzethez tartozunk. Pál szerint a hívő ember identitása elsősorban mennyei, és minden más ez után következik. A mennyben van polgárjogunk, oda tartozunk, hittel már ott élünk, lakóhelyünk is ott van fent, amit maga Jézus készít elő nekünk. Az anyagi dolgok nem képviselnek igazi értéket az életünkben, ha hisszük, hogy még a testünk is mennyeivé válik a mi Urunk Jézus Krisztussal való üdvözítő találkozáskor. (Győri Gábor)
