d.e. Hogy neveld az ellenszegülőket… – 2Tim 2:22-26
Aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot. (2Tim 2:25)
Az immár idős, a lelki harctéren sokat tapasztalt és bölcs apostol a fiatal Timóteust bátorítja, hogy az Úrnak hasznos szolgája legyen. Fiatalsága ne legyen akadály ebben. Ehhez viszont szükséges, hogy bizonyos dolgoktól óvakodjon, másokra viszont törekedjen. Kerülje az ifjúkori kívánságokat, az ostoba és értelmetlen vitatkozásokat, amelyek nem építik, hanem inkább rombolják mind a szolgálatát, mind a kapcsolatait. Ugyanakkor fontos, hogy lelki erényekben fejlődjön és erősödjön mindazokkal, akik „tiszta szívből hívják segítségül az Urat”. De legyen barátságos is mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes. A tanításban tanúsítson szeretetet és alázatot, de ugyanakkor határozottságot is. A tanítás időnként negatív, és időnként pozitív jellegű. Tehát a tanítónak nem csupán az a dolga, hogy a rábízott embereket az igazságra tanítsa, hanem az is, hogy a tévedéseket kiigazítsa. Az ilyenfajta szolgálat által lehetséges, hogy emberek megtérjenek, gondolkodásuk és tettük megváltozzon. Isten a szelíd szolgálat által csodálatosan munkálja az üdvösséget. Imádkozzunk, hogy az Úr szolgái ilyen emberek legyenek! (Oláh Lajos)
d.u. Részestársak a megpróbáltatásban – Zsid 13:1-3
A korunk „kórlapján” megállapított gonoszság és meghidegülő szeretet miatt különösen figyelmesnek kell lennünk, hogy az árral el ne sodortassunk. Nem lehetünk pályaszélen ácsorgó szemlélődők, akik a kiteljesedő torzulásokat fejcsóválva bírálgatják és kifütyülik. Kezdeményeznünk kell. Különösen igaz ez a testvérek között, hiszen erről leszünk felismerhetők, hogy az Övéi vagyunk. Hogyan nyilvánulhat meg és tartható fenn a közöttünk lévő szeretet? Elsősorban a vendégszeretet által. Továbbá nem feledkezhetünk meg a foglyokról és a gyötrődőkről sem. Az Úr Jézus különös hangsúlyt fektet erre, amikor meghatározza messiási szolgálatát (Lk 4:18). Mi az, amit mi tehetünk, és milyen lelkülettel? Először is fontos, hogy emlékezzünk: mi is „testben vagyunk”, vagyis szenvedhetünk. Az együttérzés több a sajnálkozásnál. Ezért mondja: „mintha fogolytársaik volnátok”. Ez azt jelenti: „valakivel együtt összekötözve lenni.” Vagyis olyan közel menni, mintha össze lennénk kötve. Ebben az értelemben a „ne feledkezzetek meg róluk” azt jelenti, hogy gondolunk rájuk, meglátogatjuk őket, kiállunk emberi méltóságukért, és imádságainkban újra és újra odavisszük őket az irgalmas Isten elé. (Oláh Lajos)
