d.e. A látszat csalhat, Jézus hívása soha – Mt 7:13-14
Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. 14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7:13-14)
Annyi felhívással szembesülünk naponta: ezt a fogkrémet, mosóport, motorolajt használd, azt az üdítőt, jégkrémet, édességet fogyasszad, ezt a nadrágot vagy szoknyát viseljed, ebbe az üzletbe menjél vásárolni, annál a benzinkútnál tankolj, ebbe a bankba vigyed összekuporgatott pénzed, ezen vagy azon a szórakozóhelyen üssed agyon a drága időt. Csak kapkodjuk a fejünket a sok információ elől, és ha nincs egy egészséges szűrőnk, akkor arra ébredünk: éhesen maradtunk, romlik a fogunk, kifekélyesedett a gyomrunk, nevetségesen öltözködünk a divattal haladva, roncs lesz az autónkból, elfogyott a pénzünk, kiégett az életünk.
Ezzel szemben itt van a mindenható Isten felszólítása az Ő Fia, Jézus Krisztus által. És mit ajánl? Menjél szembe az áradattal, a nagy tömeggel, hagyd ott a széles utat, a megszokásokat, kényelmet, látszólagos biztonságot! És vállaljad a kisebbséget, a megvetettséget, kihívásokat, kísértéseket, próbákat, szorongattatásokkal tele keskeny utat. De itt Ő van veled! Itt sosem leszel egyedül, mert Ő hordoz tenyerén.
Kész vagy ma is a keskeny úton járni? Indulsz Krisztus hívására? (KI)
d.u. A könyörületes munka haszna – Péld 14:21-23
Úgy jó, ha az ember munkájának van látszata. Ha fáradozásának van eredménye, és nem azt érzi, szélmalomharcot vív, sziszifuszi kőgörgetést végez naponta, vagy Anny Wienbruch szerint, nem vet a szélnek. Az ördög egyik ravasz fogása, rávenni az Úr szőlőskertjében dolgozókat, hogy adják fel, mert munkájuknak nincs haszna. Hagyják abba az akár évtizedek óta kitartó könyörgést, mert akiért imádkoznak úgysem fog megtérni. Nem éri meg jótékonyan viselkedni, a mások hasznát is előtérbe helyezni, úgysem értékeli senki. A szeretet és a hűség munkája hiábavaló, a könyörülő munka hasztalan.
Ászá idejében is hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül. Könnyebb lett volna ebbe a helyzetbe belenyugodni, Ászá munkája nem hozott azonnali átfogó változást. Bele lehetett keseredni. Az Úr Azarjáhú prófétán keresztül így biztatta a királyt: „Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (2Krón 15:7). Ászá ezt hallva összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat, és vele volt Istene, az Úr. „... hiszen tudjátok, fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58b) (KI)
