d.e. A düh nem kerülhető el, de a harag igen – Mt 5:21-26
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet. (Mt 5:22a)
Az Úr Jézust olyan hallgatóság vette körül, akik ismerték a Sinai-hegyen kiadott parancsolatokat. Ezek a parancsolatok most új értelmet kapnak. Jön egy tanító, aki felülmúlja az eddigi tanítókat: „Ne ölj!” Megelőző, figyelmeztető tanítás, hogy már az előzményeknél vigyázni kell és lehet.
Nehezen kerülhető el az érzelmi felindulás, de a harag – ami súlyos esetben akár gyilkossághoz is vezethet – igenis megelőzhető. Vannak személyek, események, hírek, igazságtalanságok, akik, vagy amelyek érzelmi változást, felindulást okoznak. Szükség van az értelemre és az akaratra, hogy az érzelmi változást korlátok között tartsa.
Ha az érzelmek az értelem fölé kerekednek, szavakat és tetteket váltanak ki. A haragból származó szó a gonoszság tüze, és meghiúsítja az istentiszteletet. Ezért mondja az Úr Jézus a konfliktus rendezésére vonatkozóan, hogy „előbb”, tehát ez kell az első helyen legyen. A megbékülésre szánt idő a „hamar”, míg „úton” vagy. Ne legyen szükség külső beavatkozásra.
Van valaki, akire haragszol? El tudod különíteni a személyt a cselekedetétől? Rá tudod-e bízni Istenre a bosszúállást? (PD)
d.u. A hazatérők öröme – Zsolt 68:1-20
A hazatérők öröme diadalénekben nyilvánul meg, megemlékezve az Úr múltbeli cselekedeteiről, visszatekintve csodálatos tetteire. Megemlékeztek Isten erejéről, amellyel szét szórta ellenségeit. Minden nép, királyság, birodalom annyi Isten előtt, mint a füst, ha rájuk fúj, eloszlanak, megolvadnak, mint a viasz a tűzben. Nem állhatnak meg a gonoszok Isten előtt, mert elpusztíttatnak. Az Őt félőknek oltalmat, menedéket ad, és gondjába veszi az özvegyeket, az árvákat. Isten cselekedni fog. Bemutatja az Ige, ahogyan Isten felkel. Munkálkodik az elhagyatottak és a foglyok életében, hogy hazaérkezzenek. A Sinai-hegytől indult Isten az Ő népe előtt, és vezette őket végig a sivatagon át. Mindennel ellátta őket, amire szükségük volt. Dávid ebben a zsoltárban elénk tárja azt is, amit nekünk kell cselekednünk. „Készítsetek utat a pusztában száguldónak!” Az én feladatom megtenni, ami rajtam áll, hogy az elromlott út újból járható legyen. „Ó, én lelkem, hirdesd széjjel, mint jött Isten te feléd…” A fogságból, a halálból hazatérők öröme diadalének, legyen ez a mi szívünkben és ajkunkon is! „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (PD)
