Február 7 - Vasárnap

d.e. Mindannyiunkhoz eljutott, és gyümölcsöt terem – Kol 1:3-8

„Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is attól a naptól fogva, amelyen ... igazán megismertétek Isten kegyelmét.” (Kol 1:6)

Abban az időben, amikor a Jézus Krisztusról szóló jó hír először eljutott a frígiai Kolosséba, az ott lakók Cybele bálványt imádták, amelynek tiszteletéhez szégyenletes erkölcstelenségek társultak. (J. Daille) Ilyen körülmények között hangzott náluk az evangélium, és a kedvezőtlen feltételek ellenére győzött. Nem ők mentek az evangéliumhoz, hanem az „ment” hozzájuk. Nem mi kerestük a megváltást, hanem a Megváltó talált meg minket. Igeszakaszunk az evangélium természetének néhány tulajdonságát tárja elénk.

I. A TERJEDŐ EVANGÉLIUM. Amikor Pál ezt a levelet írta, még 30 év sem telt el Jézus keresztre feszítése óta. Ennek ellenére az egész világra eljutott. A keresztyénség robbanásszerű terjedése csoda, ami az evangélium Isteni természetének tulajdonítható. Jézus hirdetése az első században kemény ellenállásba ütközött (ApCsel 28:22), mégis óriási győzelmet aratott. Pál ezt bizonyítékként és bátorításként írja. A keresztyének számát az első században 500000-re becsülik, a másodikban 2 millióra, a harmadikban 5 millióra, a negyedikben pedig 10 millióra (Haven).

II. A VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZŐ EVANGÉLIUM. Isten beszéde újjászüli az embert, megváltoztatja az emberi kapcsolatokat, és átformálja a társadalmat. Isten beszéde élő és ható. Mivel él, nő és hatékony, ezért csodákra képes. Az apostolok sikeres munkájára nincs más magyarázat. Ők nem csupán Jézusról beszéltek, hanem őt, a testté lett Igé vitték.

III. A GYÜMÖLCSÖZŐ EVANGÉLIUM. A Kolosséban élő hívők először meghallották az evangéliumot, megismerték Isten kegyelmét, és megtanulták a hű Epafrásztól mindazt, amire szükségük volt. Az evangélium mindig gyümölcsöző, ha helyesen fogadják. Pál három erényt emel ki: hit, remény és szeretet. Norman Geisler szerint „a hit a lélek felfelé tekintése Istenre, a szeretet kitekint másokra, a remény előretekint a jövőbe.” Teremjük gazdagon ezeket a gyümölcsöket, és a Lélek minden gyümölcsét.

Miért késik, vagy marad el az evangélium gyümölcse? (SJ)

 

Imaáhítat: Imádkozzunk küldetésünk hűséges betöltéséért! – 2Krón 29:10-11
Bibliaóra: Imádjuk Istent neki tetsző módon! – Ézs 44:9-22; 46:1-9  
Aranymondás:
Ézs 44:6

 

d.u. A szegények pártfogolása – Neh 5:1-13

„Ezen a világon egyetlen egy betegségtől szenvedünk. Legnagyobb bajunk nem a faji probléma. Legnagyobb bajunk nem a szegénység problémája. Legnagyobb bajunk nem háborús probléma. Legnagyobb bajunk a szív problémája.” (Billy Graham) A szívből származnak az önző érdekek, ebből fakad mások kizsákmányolása, a kizsákmányolásból pedig a szegénység. A nélkülözés és a szegénység minden időben gondot okozott. Jézus idejében sok szegény volt, de Ő különös figyelmet szentelt nekik. Az ószövetségben úgy ismerjük meg Istent, mint az árvák és özvegyek pártfogóját.
Nem csak a nagyvilágban, hanem Isten népe között is felüti fejét a szegénység és az elnyomás, akár csak Nehémiás idején. Nehémiás a babiloni király által kinevezett helytartó volt Júdában. Nehéz időben kellett nagyon nehéz feladatokat megoldjon. Jeruzsálem újjáépítése folyamatban volt, a falakat ellenséges fenyegetés közepette építették. Amikor legkevésbé hiányzott, akkor pattant ki egy heves érzelmektől fűtött feszültség, szinte lázadás. A „köznép” panaszt tett. Kibuggyant a nincstelenség, egyenlőtlenség és igazságtalanság miatt érzett keserűség.

Mi volt a probléma? Először is, kevés volt az élelmük. A várfal építése miatt nem tudtak a mezőn is dolgozni. Másodszor, zálogba kellett adniuk földjüket, vagy házukat, hogy élelemhez jussanak. Harmadszor, akik nem akarták zálogba adni ingóságukat (vagy nem volt mit) pénzt kellett kölcsönvenniük, ezt pedig csak nehezítette a vele járó kamat. Ebből adódott a negyedik, hogy a kölcsön visszafizetéséhez el kellett adniuk gyermekeiket rabszolgának. Így tehát reménytelen helyzetbe kerültek. (Gene Getz)

Mit tett ekkor Nehémiás? 1. Felháborodott. Közömbös szívvel, érzéketlenül nem lehet a szegények ügyét pártolni. Néha szent felháborodásra van szükség. 2. Várt. („meghánytam-vetettem a dolgot”) Nem engedett azonnal utat haragjának (mint Mózes), és nem döntött azonnal, bármilyen égető volt is a helyzet. 3. Felelősségre vonta az elöljárókat. Először személyes szinten kell a bajt orvosolni. 4. Gyűlést rendezett. A nagy (közösségi) problémákat a gyülekezettel együtt oldjuk meg. 5. Példát mutatott. 6. Az Úr színe előtt megeskette a vétkes feleket, hogy ezután helyesen fognak eljárni. Tanuljunk Nehémiástól, kövessük példáját. (SJ)