Február 23 - Kedd

d.e. Szükség van munkatársakra – Mt 9:35-38

Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. (Mt 9:35)

Az Úr Jézus földön járása idején elvégezte a rá bízott munkát: gyógyított, embereket szabadított meg az ördög hatalmából, hirdette az evangéliumot, és a megtérés szükségességét.  A megváltás művének befejezte után, a munka továbbvitelét emberekre, tanítványaira bízta. Úgy képzelte el, hogy minden megtért, újjászületett hívő munkát vállal majd az aratásában, a lelkek megmentésében.

Az eredményes munkastílus pedig az „elmenvén”, vagyis az, amikor elmegyünk az emberekhez. Sajnos, amikor azt mondja, hogy kevés a munkás, jelentheti azt is, hogy nem mindenki munkálkodik.

Te munkálkodsz? Élsz példaadó életet, amellyel az Úr Jézust mutatod be az embereknek? Beszélsz nekik a megváltás szükségességéről, az egyetlen lehetőségről, Jézus Krisztusról?

Nem lenne becsületes, ha más munkásokért imádkoznál, addig, amíg te nem teszed oda az életed. Nem kérhetsz munkatársakat, ha te nem dolgozol. (NG)

 

d.u. Az örömmondás napja – 2Kir 7:1-11

Megrázó története ez az emberi nyomorúság mélységének a négy poklos ember életében. Ez a négy ember jó döntést hozott, jó helyre mentek táplálék után, oda ahol Isten készítette elő a bőséget nekik. Nemcsak a múltban volt igaz ez a történet, ma is ismétlődik, mi magunk is valahol ott vagyunk ebben a történetben, és minden ember megtalálható benne.

Egyesek éheznek, s már az örök halál mezsgyéjén állnak, mert éheznek Isten után, a bűneik bocsánata, a lelkük üdve után, és semmi megoldást nem látnak.

Mások már tudják hova kell menni, de még nem indultak el, míg vannak olyanok, akik már megelégedtek, lelkük már nem éhezik, mert megismerték Istent, és a megváltást, amit Ő készített el minden ember számára. Lehet te is ezek közzé tartozol… A kérdés csak az: mit teszel most?
Mondod te is: „Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt…!”?

Mondjuk el másoknak is, mit készített Isten számukra, hol találhatják meg üdvösségüket, bűneik bocsánatát, és a megnyugvást lelküknek. (NG)