d.e. Ragyogva jelenik meg – Zsolt 50
A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. (Zsolt 50:2)
Hosszú bevezetője van e zsoltárnak (1-6. v.), amely Istent úgy mutatja be, mint aki fölötte áll mindennek. Ítéletre hívja szövetséges népét. A vád (7-13. v.) arról szól, hogy jóllehet ezek az Ő „szentjei”, mégsem élnek ennek megfelelően.
Áldozatot mutattak be, de szívük távol maradt az Úrtól. Egyik sem áldozott a sajátjából: csak azt adták Istennek, amit tőle kaptak (10-12. v.). Az állatok húsa és vére nem elégítheti ki a lelki szükségeket. A követelmény (14-15. v.) tehát a hála(áldozat), az Isten segítségül hívása és dicsőítése, a fogadalmak teljesítése, a hűség Isten szövetségéhez. Ezek számára a jutalom a szabadítás: „Én megszabadítlak.” (15. v.)
A bűnösök felé is van üzenete (16-22. v.), azok felé, akik merészelik emlegetni rendelkezéseit, szájukra venni szövetségét, de gyűlölik a feddést és elvetik Igéjét. Ezek cimborálnak a tolvajokkal és paráznákkal, szájuk gonoszt beszél, bemocskolják és vádolják testvéreiket. Isten ezt nem tűrheti el szótlanul! Az Ő számukra is megjelenik – ítéletre. Melyik csoporthoz tartozol? (BI)
d.u. Hogy a bűnösöket hívja megtérésre – Lk 5:31-32 (Karácsony nagyhete)
Mi az, amiért Jézus nem jött, és mi az, amiért jött? Nem azért jött, „hogy az igazakat hívja”, hanem azért, „hogy a bűnösöket hívja a megtérésre”. Legyen ez központi üzenete minden igehirdetésnek! Jézus tehát nem azért jött, hogy felszabadítsa Izraelt a római uralom alól. Nem azért jött, hogy a farizeusokat és írástudókat igazolja, hogy kiválassza a leggazdagabbakat, legbefolyásosabbakat, legokosabbakat, hogy általuk megváltoztassa a világot. Azért jött, „hogy a bűnösöket hívja a megtérésre”. Pál „a bűnösök között az első”-nek nevezi magát. Így biztos lehetett abban, hogy Jézus érte jött.
Tanítványainak is ezt parancsolta feltámadása után: „hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között!” (Lk 24:47). A megtérésre három szót használ az Újszövetség: a „metamelomai” a megtérés érzelmi részét emeli ki, de a lelkiismeret-furdalás önmagában még nem jelent megtérést (Mt 27:5). A „metanoia”, az értelem megújulását jelenti, a meggondolást: „változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róm 12:2). Az „episztréfomái” pedig az akarat megváltozását jelenti (Mt 13:15). Miképpen a hit halott cselekedetek nélkül, ugyanúgy a megtérés is hiábavaló gyümölcsök nélkül. (BI)
