d.e. Jézus a bűnösökért – Lk 23:32-34
Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Lk 23:34)
Megdöbbentő lehetett a tanítványok számára az események „felgyorsulása” és kimenetele. „Az, hogy a Messiásnak meg kell halnia, magában is elég hihetetlen, de hogy ilyen halállal kell meghalnia, az teljesen meghaladja elképzeléseinket. Mégis így történt.
Mindent, amit Krisztus valaha megérintett, beleértve a keresztet is, felékesített és átalakított, ragyogással és szépséggel vett körül; de sohase feledkezzünk meg arról, milyen megdöbbentő mélységekből emelte a keresztet a magasba.” (James S. Stewart). Azt, akit az Atya szeretett, akiben gyönyörködött, akivel a legszorosabb kapcsolatban volt – bár menny és föld távolsága volt köztük –, most keresztre feszítik. A Fiú tudta Atyja érzéseit. Ő megbocsát, de az Atya bocsánatát is kéri. Amit eddig tanított: „imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lk 6:28b), most Ő maga gyakorolja. „Ki tudja, hogy az isteni harag micsoda zuhatagát hárította el ez az imádság!” (William MacDonald)
Imádkozom-e az Isten nélkül élőkért? Megbocsátottam-e már mindenkinek úgy, hogy lelkemben ne legyen harag, neheztelés vagy lappangó bosszúvágy? (KS)
d.u. Szolgálat a közbenjáró imádságban – Kol 4:2-4
Kolossé a kis-ázsiai textilipar egyik fontos központja volt. Itt nem Pál végezte a missziómunkát, hanem egy Epafrász nevű szolgatársa (7-8.v.), aki kolosséi volt, és miután Pál igehirdetése nyomán megtért, elhozta az üdvösség örömüzenetét erre a vidékre. Bár Pál nem ismeri személyesen a gyülekezetet, mégis törődik velük is.
Azért írja levelét nekik, mert a tévtanítások terjedésének veszélye fenyegette őket.
Pál szívén ott volt folyamatosan „az összes gyülekezet gondja” (2Kor 11:28b), hisz Isten szívén is ott van. És Pál sokat imádkozik. Epafrász is, nemcsak elmondja
Pálnak a gyülekezettel kapcsolatos információkat, hanem „mindenkor küzd” értük imádságaiban, hogy maradjanak meg „mindabban, ami az Isten akarata” (Kol 4:12).
Ahogyan a földi uraknak meg kell adniuk szolgáiknak, ami igazságos (Kol 4:1), úgy mi is számíthatunk arra, hogy amit imádságban kérünk a menny Urától, megadja nekünk. Legyünk kitartóak, állhatatosak! Kiáltani mindenki tud, amikor bajban van, de nem csak akkor kell. A cél Isten dicsősége mind a gyülekezetben, mind a személyes életünkben. Isten munkálkodik, nem hagy el, ezért ne szűnjön meg soha a hálaadás! (KS)
