Április 24 - Vasárnap

d.e. A személyválogatás nélküli megtartó szeretet – Mt 18:11-14

Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül. (Mt 18:14)

Mi emberek nehezen tudunk felhagyni az önző, földhözragadt gondolkodásmóddal. A tanítványok Jézus mennyei királyságába készültek. De az a kérdésük, hogy „vajon ki nagyobb a mennyeknek országában?” elárulja, gondolkodásuk még nagyon is földi. Bennünket milyen kérdések foglalkoztatnak? Ezek sok mindent elárulnak rólunk. Milyen lelki állapotban vagyunk? Jézus szerint a legfontosabb kérdés nem az, hogy ki a nagyobb, vagy, hogy szegények vagyunk-e vagy gazdagok, sikeresek, vagy éppen csalódottak, fiatalok vagy idősek, hanem az, hogy hol vagyunk? Ő szeret bennünket és ott akar látni az ő nyájában.

Néha talán inkább elrejtőznénk, mintsem az Úr elé jöjjünk. Úgy gondoljuk, hogy inkább várunk egy másik hívásra, és addig egy kicsit rendbe szedjük magunkat, megtisztítjuk szakadt, mocskos ruhánkat. Nem kell várnunk egy másik alkalomra! Most kell az Úr elé mennünk úgy, ahogy vagyunk! Ő ismer bennünket, ismeri szívünk legmélyebb gondolatait. Bízhatunk benne, mert ő szeret!

Te pedig, testvérem, aki azt gondolod, hogy ott vagy a kilencvenkilenc között, valóban ott vagy-e? Milyen úton és hol jöttél be, az ajtón? „Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megtartatik. Az bejár, és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10:9) Mikor talált reád a Jó Pásztor (Ézs 53:7)? A világ zajában felismered Jézus hangját és követed őt (Jn 10:4)? Ne azzal foglalkozz, hogy ki a nagyobb a gyülekezetben, ki lesz a nagyobb a mennyben, vagy ki mit eszik, mibe öltözködik. Foglalkozz azzal, ami igazán fontos!  Az Úr Jézusnak, amikor a földön járt, minden másnál fontosabb volt, hogy megkeresse és megtartsa az elveszett embert. Az életét sem tartotta túl drágának, csakhogy minden embernek felkínálja a megmenekülést. Mindezt azért, mert szeret minden embert. Ha őhozzá tartozunk, nincs más választásunk, mint az ő példája szerint elindulni és megkeresni az elveszetteket, és megmutatni nekik az örök élethez vezető utat, az ajtót, ami nem más, mint Krisztus. (Balog Ferenc)

 

Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy éneklésünk legfőbb célja az Úr tetteiről való tanúskodás lehessen! – Zsolt 98:1-6
Bibliaóra: Tartsunk ki az egészséges tanítás mellett! – 1Tim 1:1-20
Aranymondás: 1Tim 1:5

 

d.u. Az evangéliumhoz méltó élet – Fil 1:27-30

Az evangélium a legfenségesebb tanítás, amit valaha emberek hallottak. A teremtő és mindenható Istentől származik, és maga Isten Fia jött el az emberek közé, hogy hirdesse és betöltse. Az evangéliumban Krisztus által Isten szeretete és kegyelme tündököl az elveszett, bűnös ember felé. Jézus a mennybemenetele után az evangélium hirdetését a tanítványokra bízta. Az evangéliumhoz méltó élet ott kezdődik, hogy maga az evangélium hirdetője is megéli az evangélium tanítását.

Pál apostol a filippieket először is egységre inti. Visszataszító az, amikor az Isten népe között nincs egység, amikor az atyafiak egymással versengenek, pártoskodnak, egymásról rosszat mondanak. Ez aláássa az evangélium tekintélyét, és embereket gátol a megtérésben. Gondoljuk csak meg, milyen súlyos bűn, ha egy ember azért veszítené el az üdvösséget, mert megbotránkozott a gyülekezet széthúzása miatt! Az Úr szerint, aki megbotránkoztat egyet is az ő kicsinyei közül, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe vetik.

Akikre az evangélium bízatott, azok nem tétlenkedhetnek, hanem küzdeniük kell az evangéliumért. Amikor valamiért nem csak teszünk valamit, hanem küzdünk is érette, az meglátszik az életünkben. Aki küzd, az minden erejét megfeszíti, hogy a küzdelmet megnyerje. Az élet többi dolgait is mind annak rendeli alá, olyan fontossági sorrendben, amennyire az segíti őt a küzdelemben. Ami hátráltatná, vagy elvenné a figyelmét, arról inkább lemond. Vajon a mi életünkben látható-e ez a küzdelem? Először a saját óemberi természetünket kell legyőznünk. Ez sok lemondással, talán a testünk megsanyargatásával is ár. Az evangélium hirdetői bátrak beismerni bűneiket, bocsánatot kérni és megvallani az Úr Jézus Krisztust bármilyen körülmények között. És a Krisztusért való szenvedést kiváltságnak tartják. Magunkra ismerünk-e ezekben a tanítványi erényekben? Isten nem bízza akárkire az ő evangéliumát. Ő királyi papságra, szent nemzetre bízza azt, ami igazán fenséges és szent. Ha te is a szent nemzethez tartozol, nem elég, hogy felvállaltad az evangélium hirdetését, de méltónak is kell lenned rá. Harcold meg a hitnek szép harcát, királyi gyermekhez illően, és nyerd el a koronát! (Balog Ferenc)