d.e. Jézus hatalmának nagysága – Mt 17:14-21
Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. (Mt 17:18)
Egy ember elhozta beteg fiát, hogy a tanítványok meggyógyítsák. Ők azonban nem jártak sikerrel. A hegyről lejövő Krisztus vette kézbe az ügyet. Parancsolt, és a gyermek azonnal meggyógyult. A tanítványok csodálkoztak, hogy ők miért nem tudták megtenni ugyanezt. Ebben a történetben látszik meg igazán az ember erőtlensége, és Jézus Krisztus hatalma, amely felülemelkedik az emberi erőn, bölcsességen, akaraton, de még a démoni erőn is. A csodában Krisztus nagysága tündököl.
Mi, emberek, néha úgy gondoljuk, hogy vagyunk már elég tapasztaltak, tanultak és okosak ahhoz, hogy magunk végezzük azt, ami valójában meghaladja a képességeinket. Fel kell ismernünk, hogy Krisztus hatalma nélkül képtelenek vagyunk bármit is tenni. Engedjük, hogy az Ő hatalmának nagysága teljesedjen ki az életünkben ma is!
Kit feddett meg Krisztus a hitetlenség miatt: a tanítványait, a kíváncsiskodó tömeget, vagy az édesapát? Miért kishitű az ember? Miben látszik Jézus Krisztus hatalmának szuverén nagysága ebben a történetben? (János Csaba)
d.u. Megtisztulva szolgálj az Úrnak! – 1Sám 7:1-4
Sok idő telt el azóta, hogy az Úr ládáját a filiszteusok elvitték. Végre közelebb került valamivel a néphez az Úr ládája, hiszen Kirjat-Jeárimban őrizték, miután a filiszteusok visszaküldték azt eléggé körülményes módon. Azonban arról olvasunk, hogy még vagy húsz évig volt ezen a helyen Isten ládája. Mit tett a nép? Sóhajtozott az Úr után. Várták azt, hogy végre könyörüljön rajtuk az Úr! Szűnjön meg végre a lelki szárazság az életükben! Sóhajtoztak szabadulás után, változás után, éppen úgy, ahogy napjainkban sóhajtozunk lelki megújulás és ébredés után.
Jó, amikor az Úr népe az Úr és az Ő szabadítása után vágyakozik. Azonban a sóhajtozással még nem kerülünk közelebb Istenhez. Isten nagyon világosan elmondja azt, hogy mit kell a népnek tennie ahhoz, hogy Ő is közeledjen hozzájuk: tiszta szívből megtérni Istenhez, és kivetni az életükből mindent, ami az Úr helyét elfoglalja. Ez a feltétele a megújulásnak, ébredésnek. Ne csak vágyjunk az Úr után, tegyünk is ennek érdekében! Istennek nem nagy szavakra és áldozatokra van szüksége részünkről, hanem őszinte bűnbánó szívre és megtisztulásra. Ezt nekünk kell megtennünk, a szabadítást pedig Isten adja. Adja az Úr, hogy minél hamarabb megtapasztaljuk mi is ezt! (János Csaba)
