d.e. Isten Fia a természet Ura – Mt 14:22-36
Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. (Mt 14:26)
Miután az Úr Jézus megsokasította a kenyeret és halakat, a tömeg királlyá akarta tenni. Ő azonban ezt elutasította, mert nem azért jött, hogy földi királyságot hozzon létre. Jézusról több helyen is fel van jegyezve, hogy imádkozott. Nekünk is szükségünk van naponta ápolni a kapcsolatot az Atyával, hogy az életünk teljes mértékben összhangba legyen vele. Ma reggeli igénkben láthatjuk, hogy még akkor is kerülhetünk viharba, amikor engedelmeskedünk az Úr Jézusnak, és azt tesszük, amit Ő kér tőlünk. Azonban ő tudja, mi történik velünk, és nem enged meg nagyobb próbát az életünkben, mint amit eltudnánk viselni. Jézus velünk van, várja, hogy felismerjük, és higgyük, hogy neki van hatalma lecsendesíteni a háborgó tengert, és csendet parancsolni az életünkben, vagy mások életében. Ez alakalommal is megnyilvánul Péter heves természete, a hit és a kételkedés egyaránt ott volt az életében. A kételkedés veszélyes, sikamlós talaj, akár még el is veszhetünk, de Jézus még ebben a helyzetben is tud segíteni rajtunk, ha bizalommal jövünk hozzá. Milyen területen kell megtapasztaljuk ma reggel Jézus hatalmát az életünkben? (Fekete Csaba)
d.u. Bízzatok, és tiszteljétek az Urat! – 2Krón 20:6-16
Jósáfát az ország lakóival együtt nagyon nehéz helyzetbe került. Sok moábi és ammóni kivonult, hogy harcoljon Júda ellen. Amikor ennek a híre eljutott Jósáfáthoz, már az országhatár mellett, Engediben voltak. Nem csoda, ha Jósáfát nagyon megijedt. Mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, mint Jósáfát, és olyan problémával nézünk szembe, amivel nem tudjuk, hogyan birkózunk majd meg. A félelem már fél győzelem az ellenség számára, mert megbénít, és kétségbeesésünkben olyat is tehetünk, amivel még jobban megnehezítjük a helyzetünket. Jósáfát az Urat kereste, mert ez az egyetlen kiút a félelem rabságából. Nem szégyen olykor beismerni, mennyire tehetetlenek és tanácstalanok vagyunk. Jósáfát, a néppel együtt Istentől várta a segítséget. Kérésüket hittel tárták Isten elé, mert tudták, hogy neki olyan hatalma van, amellyel szemben senki nem állhat meg. Az Úr válaszolt az imáikra: ne féljenek a nagy tömegtől, mert az Úr fog harcolni értük. Ez a szent harc lényege: mi figyelünk az Úrra, és nézzük, ahogy ő harcol értünk. Az Úr legyen irgalmas hozzánk, ha nem így tettük. Jósáfát és népe legyen követendő példa előttünk! (Fekete Csaba)
