d.e. A szabadítás logikája – Mt 12:22-37
Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. (Mt 12:25)
Szebben, érthetőbben, meggyőzőbben senki emberfia nem tudná értelmezni Jézus személyét, szándékát és tetteit, mint Ő maga. Jézus = szabadító. Sátán vagy Belzebub = ellenség. Jézus gyökerében is a jó fa. Belzebub gyökerestől rossz. Semmi köze egyiknek a másikhoz. Együttmunkálkodásuk lehetetlen (Mt 8:29). Jézus az erősebb fegyveres. Nemcsak neve, de hatalma is volt és van a szabadításra. A sátánt nem zavarta a farizeusok tanítása, imája, böjtje vagy adakozása, ettől nyugodtan kínozhatta áldozatait. De ahol és amikor Jézus megjelent, onnan menekült, sőt kérte, hogy kíméletesen bánjon vele (Lk 8:30-32). „Csak nem ez a Dávid fia?” – kérdik. Ami ezután következett, az hiúságában megsértett, tehetetlen, magamutogató, irigy tanítók ostoba reakciója. Meglett a hatása is.
A 60-as évek ébredési idején ismertem olyan idős tanítókat, akik ellenszenvesek voltak az „új tűz” hordozóival. De olyan felavatott vén is volt köztük, aki azt mondta: szégyellem magam fiatal testvéreim előtt, hogy én eddig tanítottam, de nem értettem. Nagy kegyelem a felismerés, a bűnbánat. Amikor mi szolgálunk menekül-e a sátán, vagy Jézus kényszerül távozásra? „ Válasszatok!” HH 751 (Király György)
d.u. Krisztusban van örök életünk – ApCsel 15:12-21
Nagyra becsült, kicsi kis „lángelménkkel” alig fogunk fel valamit az örök létezésről. Érzékszerveink erre nem alkalmasak. Többezer éves filozofálás után sokan ma sem tudják, hogy miért is vagyunk itt. Az eljövendőt pedig egyedül a hit képes megfogni. Erről szó volt szerda délután. Hitelesen csak a biblia informál, és az Krisztusról beszél. Ő az élet (Jn 1:2-4). Üdvtervébe Izráel után, minket is befogadott.
Nagyon hálásaknak kellene lennünk, hogy ebben a korszakban élünk, amikor nemcsak a pogányok csarnokába, de a Szentek szentjébe is beléphetünk. Az apostolok is nehezen értették, a Szentlélek kellett meggyőzze őket. Krisztusban nem lehet, nem lesz, hanem van örök életünk. Bűnök, börtönök, kórházak, temetők nélkül, az Úrral, megváltottaival, a szent angyalokkal mennyei örömben, dicsőségben megvalósuló élet. Ó, öröklét!
„És te hogy várod Őt? ” HH 557 (Király György)
