2025. szeptember 17., szerda

DÉLELŐTT | 
Különbnek tartani a másikat

Igehely: Fil 2:1–5 Kulcsige: Fil 2:3 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”

Ízlelgetem a szavakat: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!” Milyen idegen ez ma! Mindenütt a versenyszellem uralkodik. Számunkra Pál apostol példája a minta, aki mindent kárnak és szemétnek ítélt Krisztusért (ApCsel 22:3), és lett a legkisebb (1Kor 15:9). Szükségünk van megújulásra, tévedéseink rendezésére.

A részben háromszor olvassuk, hogy ugyanazt akarjuk, ugyanaz a szeretet legyen bennünk, ugyanarra törekedjünk, de azt nem, hogy ugyanúgy. Nem vagyunk egyformák, nem is tudunk mindent egyformán tenni, de az irány, a cél ugyanaz. Meg kell értenünk, hogy a másik másféle látása nem ellenem irányul. Másképp lát, de nem rosszul. Érdemes meghallgatni az érveket, átgondolni a terveket.

Fiatal egyetemisták, leendő építészmérnökök megkértek minket, hogy nagy udvarunkban építhessenek egy górészínpadot, ami a tájunk egyik jellegzetessége. Miután jóváhagytuk, útra mentünk. Mire visszaértünk, egy torony várt bennünket, ami a mai napig befejezetlen. Jókat vitatkozva, nagy lelkesedéssel építették, hogy majd egyszer befejezik…

Sok ilyen befejezetlen, torz építmény van sokszor a lelkünkben is, ha nem ugyanazt akarjuk. Kérjük Urunkat, hogy mi magunk legyünk formálhatók!

Nyúl Zoltán

DÉLUTÁN | 

A Sion ellen hadakozók szomjúsága

Igehely: Ézs 29:5–8 Kulcsige: Ézs 29:8 „Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott.”

A Sion a Bibliában Dávid városát és Isten városát egyaránt jelenti. Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet és Salamon felépítette ott a templomot, a szent város másik neve Sion lesz, ami fontos üzenetet hordozott. Azt jelentette és szimbolizálta, hogy az Úr jelen van népe életében: „Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik” (Zsolt 135:20).

Isten védelmezi népét akkor is, ha ostromlók érkeznek Jeruzsálem falaihoz. Oltalmazza az övéit, mert van hatalma rá. Neki elég ehhez egy pillanat, annyi, amíg az ember egy álmot vagy egy látomást lát. Ilyen gyorsan meg tudja Ő szabadítani a népét.

Isten ellenségeinek az is a büntetése, hogy álmukban mindent megkapnak, amit kívánnak, a valóságban azonban semmi nem lesz belőle az övék. A bűn csak képzeletben elégíti ki az ember vágyait. A valóságban csak még éhesebbé, szomjasabbá és elkeseredettebbé tesz. Ez nem csak a Sion ellen hadakozókra igaz: ez a bűn mindenkori következménye.

Isten gyermekeinek néha kevesebbjük van, mint a világ embereinek, de amink van, az valóságos, maradandó és elégedetté tesz minket. Gyűjtsünk olyan kincseket, amit sem a rozsda, sem a moly nem emészt meg!

Vass Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:23–41 Kulcsige: ApCsel 13:41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”

Pál a zsinagógában beszél arról, hogy Jézus a Krisztus, akit Isten küldött. Érvelésében nem próbálja finomítani a jeruzsálemi vezetők és a zsidó nép felelősségét. Rámutat, hogy Jézus pontosan az az eljövendő Messiás, akiről minden szombaton olvastak ugyan, de amikor az idő teljességében, személyesen megjelent, akkor pont azok, akik róla tanították a népet, Őt magát nem ismerték fel.