2025. október 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten munkatársai

Igehely: 1Kor 1:26–31 Kulcsige: 1Kor 1:30–31 „Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: «Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.»”

Pál az Úrral, az Ő munkájával dicsekszik. Isten választotta ki, hívta el a korinthusiakat a Jézusban való hitre. Isten bölcsességének gyümölcse a megigazulásuk, megszentelődésük, megváltásuk Jézus halála és feltámadása által. Nem a bölcsességükért, befolyásukért, tekintélyükért, nemes származásukért választotta ki és hívta el őket. Neki nem gond valami nemeset elkezdeni és megvalósítani a bolondokkal, az alsórendűekkel, a megvetettekkel. Az Úr meghökkentő módon döntött a mi elhívásunkról is. Előszeretettel fordul az emberek által lenézettek felé. Akikben az emberi számítás nem sok értéket és lehetőséget lát, Isten ott kezd hatalmas munkába. Ő képes az igazi újjáteremtésre, az utánozhatatlan mesterművek, a szentek készítésére. Titka: Krisztus személye és váltsága. Az Úr munkája nélkül az emberek nem kerülhetnek Krisztus Jézusba.

Belőle ered a mi bölcsességünk, értékünk, igazságunk. Általa bontakozik ki megszentelődésünk és megváltásunk. Nekünk vele kell egyesülnünk és benne megmaradnunk. Mindez Őt dicséri, magasztalja!

Bár Isten embereket is felhasznál az emberi életek és sorsok gyökeres átalakítására, de a munka lényegét, nehezét Ő végzi el. Ezért sikeres, ezért maradandó!

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

… a megelégedés

Igehely: Ézs 53:10–12 Kulcsige: Ézs 53:11 „Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.”

Mi is szoktunk úgy imádkozni, mint Dávid király, mint az Úr Jézus: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség… Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél” (Zsolt 22:2,16).

Megváltónk halála nem a gonoszság diadala, hanem az Úr akaratának, tervének beteljesülése a mi üdvünkre. Olyan megnyugtató , ha életünket, sorsunkat Isten kezébe tettük le! Ott van a legjobb hely számunkra! Ott megelégedettek lehetünk.

Üdvözítőnk meglátta hitbeli utódait tanítványaiban, apostolaiban és azok követőiben. Napjai meghosszabbodtak, mert harmadnapra feltámadt, és halhatatlanul él! A Messiás lelke szenvedése nyomán látott megszámlálhatatlanul sok üdvözültet, és megelégedett lett (Jel 7:9). Urunk megelégedett örök megjutalmazása miatt is. A nagyok közt kapott részt. A Szentháromság tagjai között, az Atya Isten jobbján (1Pt 3:22). A hatalmasokkal, a megváltottakkal együtt kapott örökséget, zsákmányt. Az Ő családja a miénk is.

Idáig mi adott megelégedettséget? Meddig tartott az?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.