2025. március 21., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten ítélete

Igehely: Mk 12:1–12 Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”

Jézus egy olyan példázattal folytatja válaszát, amelyben mindenki számára felismerhető módon rámutat arra, hogy Ő az Atya egyszülött Fia (Mk 12:6). A példázat felidézi a próféták által használt hasonlatot (Ézs 5:1–7; Jer 2:21; Jer 25:4) – Izráel Isten szőlőskertje. A hallgatók közül mindenki érti, hogy a vallási vezetők nem teljesítették feladatukat, semmibe vették az Úr többszöri figyelmeztetését. Önző célok motiválják őket, és bármire képesek ezek elérésének érdekében.

A példázatban Jézus előre vetíti azt is, hogy életét kell adnia, az Atyától kapott küldetést teljesítve. A templom falai között Jézus felidéz egy másik próféciát (Zsolt 118:22–23), amely a lelki templomra irányítja figyelmüket. Később elmondja: a fizikai templomot le fogják rombolni: „Nem marad itt kő kövön” (Mk 13:2).

Mire épül életed? Engedelmesen beépülsz Isten egyházába, mint élő kő? Erre a magasztos közösségre hívattunk (1Pt 2:4-5; Ef 2:19-22; Ef 4:16) mindannyian, akik hiszünk Jézusban, aki az alap és a boltív összetartója, a Sarokkő.

Molnár Vilmos

DÉLUTÁN | 

Új élet Krisztusban

Igehely: Gal 2:20 Kulcsige: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

A szűk szövegkörnyezetet figyelembe véve megtudjuk, hogy a ma olvasott tanítás az ezt megelőző furcsa eset kapcsán született, amikor is Pálnak meg kellett Pétert feddenie, mert nem az evangélium igazsága szerint járt el (2:11–14). Elkülönülő és képmutatóskodó magatartásával Péter azt az üzenetet közvetítette, hogy a megismert evangéliumtól elfordul, és ismét a mózesi törvény cselekedetei alapján, saját erőfeszítésből akar megigazulni Isten előtt. Ez azonban teljességgel lehetetlen (Pál háromszor írja ezt le – 16.v.). Krisztus evangéliuma ugyanis azt hirdeti, hogy az ember üdvössége egyedül kegyelemből (ezért ajándék), csak a Krisztusba vetett hit által lehetséges. Vigyázzunk azonban, mert az evangélium azt is tartalmazza, hogy a drága kegyelem nem csak a megtérő bűnös vádiratát nullázta le, hanem olyan képességgel is felruházza, hogy már ne önmagának és bűnös hajlamainak, hanem Istennek éljen mindennap (19–20.v.).

Neked, kedves olvasó, van-e új életed? Ha még nincs, akkor ma van számodra a kegyelem napja. Ragadd meg! Ha viszont már van, akkor tündököljön magatartásodban Krisztusnak szépsége. 

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.